2012. február 22., szerda

langyos

saját magam halogatom
várok de meddig?
mert nem merek
vagy mert beletörök
ki fogások..
jaj most épp...
meg fáradt voltam...

ideje sarkamra állni.

idegen a rendszerem.
új kollégium.

furcsa.
minden olyan rohanó és nem érzem jól magam

utoljára talán a zűrös időben voltam szabad és valamennyire jól.

minek írom le ezt a szart is?
meg azt érzem nem ismernek.
bár lehetőséget se adok rá sokaknak
azt érzem nincs is most értelme.


Langyos tej. még erre is képtelen vagyok. minek jutottam én tovább ezen az oktv-n?! nem nekem való egy ilyen 12 oldalas színpadi szöveg átírása.
de mi a picsa való nekem?
lassan semmi.
mi a kurva életbe hiszek?
mibe?

mi a kapaszkodó?
levágtam azt is.


langyos tej...

2012. február 6., hétfő

kiabál benem

hó hó hó
tele a hó cipőm.


fogcsikorgatás
vonat zakatolás
és nincs megoldás
elfolyok.


szia február.

egy hónap eltelt.
vészesen vége mindjárt
nem nem nem
ordítok belül sír bennem a múlt.
helyet akarok újra.
újra a helyemen lenni.
nem kell több sikertelen próbálkozás.
azt akarom hogy ...

nem hall úgy se senki.
süket fülek.


borzasztóan egyedül érzem magam.
talán mint még soha.

(szánalmas önsajnáltatásnak és szeretethiánynak tűnök tán . most pillanatnyilag. meg gyenge elesett nőnek. ) tűnjek.

tűnjek el.
talán hirtelen



erdőben vadnyom!