lefolyó

nagy zokni

"ide bent épp a semmi terem"
02:59.

az óra átállítás ezekben  a percekben történik. vissza! nyertem egy órát. 
02:00.  pedig nem figyeltem,terveztem hogy megélem ezt. ébren megélem.

ez a kép egyébként régen készült. a 2010-es év termése lehet. a buborék mániám akkor hatalmasodott el.

belém szállt egy légy!

a kép.. (most mintha meg kéne magyaráznom, csak mert ritkán van kép.)


elkapott egy buborék hangulata az esőben. a csodás szabadszállási bőrig , sőt csontig ázás során. esőben tánc, pezsgő a kézben .(és én élek hahó!)

nem rég értem haza.

azt érzem hátba szúrt a tél de az infúzióból a nyár emlékei csöpögtek. túl éltem.
elvérezni a fájdalomtól, hidegtől a szeretethetetlenségtől nem fogok. milyen szép hosszú szó szeretethetetlenségtől. és jé másodszor is le írtam hibátlanul, anélkül hogy a piros kis csík megjelenne betűim alatt.


alszok.

ki tudja mi vár... (holnap.) az hétfő! nem ma. ó ma főzök egy csodálatos ételt. (elkezdtem szeretni a főzést. mire 20 leszek csodálatosan fogok tudni a konyhában sertepertélni. :) bármelyik konyhában. )

megöltem egy legyet. jé. (egyszerű volt. tél van! pedig még csak ősz.)

de tudom ma esni fog a hó. pedig milyen jó állt az a fürdő ruha! most meg helyet kell csinálnom azoknak a bundás nagy zokniknak.  

szerdaszer

szerdának nevezem, pedig több mint egy szerda. újabb mérföldkő.

ismét valami átalakult.

a blog külső változása csak ürügy.

a belső változás fontosabb. az hogy tudom megint van mihez hazatérni önmagamban, az új célokat,megvalósítandó álmot, látom. tenni elkezdtem érte. megfoghatóbbá tettem az érzelmeim is.

és egy nagyon kedves barátom akiről azt hittem nem is ismer felnyitotta a szeretethez való hozzá állásom, titkát. egy kis segítséggel saját magam titkaira ráébredni, beismerni szeretethetetlenségem okát,miértjét, vagy azt miért nem tudok elköteleződni egy társ mellé... Nehéz volt.nehéz jelenleg is.főleg ezekre válaszolni önmagamnak.de sikerül. a rendszer stabil lábakra képes állni. a szeretet felé nyitott vagyok továbbra is és nem akarok már elzárkozni attól hogy engem szeressenek. nem csak adni fogok de szeretetet befogadni is. szóval az hülye aki falat épített önmaga elé az is én vagyok.(nem hagyta magát szeretni mert félt...)aki lebontja a falat, vagy végre kinyítja az ablakot az is én leszek. (aki hagyja majd magát szeretni.)

valójában hagytam magam eddig is.. csak sose akartam kompatibilis lenni mások szeretetére mondván én nem szeretem őket. csak részleteiket szeretem.

ez is nagy hülyeség! cinikusan mosolygok önmagamon. most végre értem. értem a múltban miért történtek törések, vágyódások, átbaszások. és mind két oldalról. nem csak én voltam köcsög. persze sokakkal sokszor voltam. igyekszem kevesebb lenni. érzelmileg .nem érzelem függő. és nem adok fölösleges jeleket csak hogy érezzem szeret valaki. jelt, szeretetet tőlem már nem kaphat akárki. 

persze a szerető szerepéből még kibújni nem sikerült teljesen. és ez így eléggé ellentmondásos az előbb leírtakkal szemben. ambivalencia! ó már megint, még mindig? nem lehet így hinni nekem.. tudom. én hiszek önmagamban. azt mindenkinek kell. na de kinek a szeretője? valójában már senkié. sose neveztem még magam bárki szeretőjének. csak nehéz lesz azt az ismeretet levetkőzni hogy szerelmes vagyok bizonyos emberek lelkébe. de azt szabad nem? a szeretet árad,hömpölyög. van és azt nem írtom ki. a szerelem szívvel megint más. biztos más.  :)  

a testi szeretésről pedig nem kívánok nyilatkozni. (és ezzel elmondtam mindent.)

a legszebb szavaink tényleg szer(rel kezdődnek)

szer elem

szer vezet

szer etet.

magic

a szűrés eredményes. az eredmény még nincs meg.

vagy az önmegtartóztatásom a legjobb úton halad önmagam és a semmi felé.

hétfő óta...
betartottam amit magamnak ígértem.
ma is megyek edzeni.
holnap verseny.

és hiába remeg a kis kezem a pusztulás felé, mert nem nyújtom ki. remegjen. fájjon. nem kapja meg mindig a bennem élő rossz amit akar.

a hét az egészségről szól.. :) egészen péntek estig.. :P

minden nap egy alma. :) (eddig betartottuk.)
nem hagyhatom hogy szétessen a testem. :)

szóval Ó! igen igen, futásban, erőben vagyok. OH Ho Ho It s Magic! yúúúnOooooo.


"kislány vagy még."

de még milyen ártatlan és nőietlen kislány. 
mikor legyek nő? :) van még időm arra a szerepre. ó tudom. már voltam. 
szerető.
én szeretek most szerető lenni. :)
önmagamat és férfiakat egyaránt. nőket? MINDENKIT!


:D jajjjjjj én olyan én de annyira. húh. :D

a lényemben sok a fény.
átfog áradni egyszer rád is. :) és rád is... ;D  jaj.. rád ma gondoltam. igen! RÁD IS. veled beszéltem hétfőn... neked meg jaj imádom fényed.

:)

leszűröm a lelket.

"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti. Vagyis a szeretetnek lehunyt szemmel is érezhető jelenléte. "


ide bent épp a semmi terem.
nincs irányítva a szeretet senki felé. szét van szóródva.
ha nem vigyázok felrobban a szívem.

a személyiségem annyira eltorzult hogy már nincs is.

én csak úgy vagyok. és lehet már semmi célom sincs.
hiszed te azt! elég sokan hiszik azt rólam, hogy nincs nekem semmim.
pedig KURVÁRA van.

az éntelenség nagy célja is ott van.


ez a hét annyira brutálisan sok volt hogy most baromira vigyáznom kell magamra.

hétfő,csütörtök,péntek,szombat. kritikus pillanatok tömkelegét húzták rám.
és persze gyönyörű fel lélegzéseket is adott az út. 

de ezen a héten olyat tisztulok.
megyek futni. ó fél óra múlva edzésem lesz.
IGEN! újra elkezdtünk sportolni, levezetem a "stresszt" és végre nem elfojtom azzal hogy megiszok valamit...


"a testem virul, a lelkem kicsit halott. "

na de nem halott. csak idéztem. enyhül a szorongás benne.
kiszáll és képes másban járni. ami persze fáj. 


:)

na ezen a héten megpróbálunk harmóniát szűrni a lélekbe. 

túladagolt csillag

éppen.

altass el.
aludj el.
ringat már.

energiám. hova tegyelek? sok vagy nekem.
megint löki a mellem a tett vágy. a könny szakad a semmibe.

miért ezek a gének? mi ez a túlműködés? miért nem alszok?

hatalmas a baj. nem tudok változtatni. el fogok veszni megint.
mert ez erősebb!

a KKK...va.


megülném már a félelmeim torát.

hiába mondom ki. hol a tett?

atyaég. most nagyon káosz van.
és mi a megoldásom erre? elefánt koncert és egy újabb kimaradás éjszaka.
kimaradás? miből maradnék én ki? hisz benne vagyok mindenben.
nyakig ülök a szarban is.

nem. egyébként jól vagyok.. csak... és megint a magyarázat. nem alszok. ennyi a baj. hiperaktív vagyok.. ezt mások mondják. én nem is tudom... 

VALAKI MONDJON MÁR VALAMIT!

utálom ezt a tetves blogot. sose válaszol.

haha. miért is tenné. te örült kis buzi bandzsa tamagocsi!!! ( a tamagocsi egyébként kedves... :) ) 

idegből ír. annyira nagyon. ilyenkor nem kéne. de nézz hülyének. ;) lehet nagyon buta vagyok de az is lehet hogy zseni vagyok mert változtatni akarok az egész világon. nem bírom a megszokást. ki akarok találni valamit. fel akarom fedezni!

annyian nem tudnak élni. meg kéne tanítani őket. csesszekő!


"ma éjjel a semmi sem olyan mint amikor olyan amilyen... sétál a hold a háztetőn."

az én agyamban is sétál egy hold.
minden este meglátogatja a csillagom.
feltölti fénnyel. gyakran túl adagolja.
valójában ez a hiba.



"nem fáj én nem itt nőttem fel..." áá és szétkap a zene ízeire. 

romlásba fordulva a part fele

valaki kelteget: "Emi az osztálytársad vagyok Kármen, gyere mennünk kell."

felnézek. rosé íz a szájban ismeretlen ágy,ismeretlen plafon. az egész házat nem ismerem.
Kármen néz rám. beazonosítom hogy ő előttem ül. az osztálytársam. nem beszéltünk egészen péntekig. akkor volt egy iskola buli.. gólyaavatás. korláttalan mennyiségű bor. ingyen. fogyasztunk is rendesen. ott ismerem meg Kárment. azt hiszem, tudom a barátom már most. lekésem utolsó vonatom. marad a pesten éjszaka, Kármen és én és a sok bor bennünk, velünk. az iskolában vége a bulinak. de teleportálunk blahára, dunához.szorakozó helyekre. össze vissza. azt se tudom hogy hol jártam pesten de minden bizonnyal ha reggel 6 ig kibírtuk az utcán akkor jók vagyunk. vagy romlottak. el estem. megint mindkét térdem sebes. az egyik kedvenc nadrágom a térdénél szakadt. ha a térdeim sebesek az annak a jele hogy le kell állnom mert túlzásba estem. szóval idegen lakásán ébredtünk akihez felmentünk. idegen kedves volt és legalább volt hol meghúzni fáradt,gyötört testünk. nem történt semmi. csak ezt illik kijelenteni . mert gondolhat bárki arra hogy ha idegennél alszol akkor cserébe kér majd ezt, meg azt. de az idegen akkor nem két lélekben erős embert vinne fel magához hanem kurvát. annak utána nem kell semmi. de mi van ha nekem igen? szóval én nem baszok ismeretlen idegennel. szóval ott ébredek szombat reggel. Kármennel lelépünk. valahol a ferenciek terén vagyunk. ismerős. metró. népliget. vonat. haza jöttem. blicceltem. megúsztam. látta a kaller hogy ki vagyok. miért bántana egy szerencsétlent aki 3 órát aludt és még részeg is egy kicsit. szakadt a nadrágja a lelke épp koszos. azt nem tudom mitől. de megint romlásnak indultam. és a testem is rohad. a sebek miatt amik vannak rajta.

csütörtökön meg könyvtárklubba voltam indigó utcán. 11 helyett 2 re értem a koliba. most basszus! miért nem tudom én betartani a szabályokat? az idő korlátokat. egy rohadt jó pillanat megéri nekem a következményt? azt a következményt hogy most majd kirúgnak a koliból... cseszted! akkor lakhatsz újra otthon és nincs több kolesz. hülye állat vagy! legyél következetes. menj haza pénteken ha tudod hogy nincs hol aludni. ne bízz meg az éjszakában. vigyázz a testedre ne törd össze magad. és érjél be a koliba amikor kell! hétköznap ne bulizz! 

figyelni kell. önmagamra a belső csendet hallgatni és megtartani ami van. visszafogni a tempóból. benne vagyok a mély vízbe. de egyre jobban úszok. partra érek és csillapítom sajgó önmagam. 

a testem.. vagy ? ! a szexualitás. a szeretkezés iránt vágyódik valaki bennem.  vagy a lelkem vagy a testem.?! nem tudom melyik szeretné. vagy mindkettő.  május végén adtam neki ilyen élményt. és még az se az volt amire vágyott mert az durva volt gyors és csak testnedvek fertője.    most szépre vágyom.
de azért várok. és még tovább. ameddig csak kell. hogy tudjam a várakozás, a vágyam azt kapja és azt adja majd amire szüksége van.

messzemesszemessze

Ó szétkattanok ettől a sok újdonságtól.
haldokolnak az ötletek a fejembe.
és megint érzem hogy mennem kell valahova.
meg innék is.

nem nem! önmeg. az bazdmeg!


"legyen a gépnek halleluja."

elmegyek futni. vagy csak lenni.

tennem kell valamit, mert én cselekedet nélkül nem bírom elviselni ezt a sok újat.

mi is ez a kiborulás már megint?

"mostantól nincs hozzám közöd
én nálad messzebbről jövök..."

ezt tudom. ezt. de messze a legjobb. messze messze.
messzire vágyom!

felismert ismeretlen

egy pillanat alatt rá jöttem hogy valaki nem az belül mint akinek én kiszíneztem kedves gesztusai,mondatai alapján. (vagy már nem az aki volt...)

egy kép átalakult. akit én érzelmileg mélynek hittem csupán felszínes tömegmintát követő alak. (nem részletezem de az akit én kedveltem az már nincs meg abban akivel ma találkoztam. vagy ha igen jó mélyre ásta.. nyilván vagy nem nyilván talán vagy lehet van egy nyílt sebe ami fáj vagy nem de ott van.. )


ki ábrándító.

nem érzem magam megsértve ,megbántva szó sincs erről. egyszerűen csak rosszul ítéltem meg valakit,valamit, egy adott helyzetet.

és ezt ide leírva , azzal a tudattal hogy az illető elolvashatja nyíltan vállalom. és azt is hogy én rá már nem vagyok kíváncsi. (alapvetően kíváncsi ember vagyok...de most elvesztette értéket ,fényét az amiért érdemes lenne nekem kíváncsinak lenni rá. bár kétlem hogy bánja vagy érdekli, csak nekem ezt most itt közölni kellett önmagammal is meg talán veled.(már ha olvasod majd ezt valaha.))

személyesen is mondhattam volna mind ezt de akkor még nem állt össze a fejemben.


:)

"Mint almában kukac, a fejemben jár
Egy eltévedt gondolat, észt guberál.
Az érzést hívja, de az nem figyel,
És tudom, barátom, hogy téged sem érdekel."   /Quimby/

ember

"csak az hogy élni tudni kell.. a többi senkit nem érdekel."

:)

szeretek Junkiest hallgatni és szeretem az októbert. ja nincs hideg.
emberes hónap tudom, és még sincs.

és Márai Sándor füves könyvét is szeretem.

és azt ahogy folyamatosan gyógyulok.

és még sok mindent! :)
most örülök... mert :
(ezt nem szabad elfelejteni.)

"Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem." /Márai Sándor/