hajrá baba!

pénteken az okos nő köpenyünket húztuk magunkra...
pár tequila és boroskóla után már rúdon táncoltunk...
csocsó bajnokok lettünk.
a nyomulós férfiakat olyan kedvesen utasítottuk vissza ahogy sose még...

ja és kedves "ellenségemmel" aki nem is ellenség. szóval aki behúzott...
vele beszélgettem. ő is ott volt azon a szórakozóhelyen. 
kezet fogtuk... és végre értelmesen megbeszéltük mi is történt 2 évvel ezelőtt.. és miért kaptam én azt a pofont?! 

már ezt is tudjuk.

és azt is hogy nem dőlök be "senkinek".  a csók csatáknak már búcsút intettem. olyan messze járnak. 

most brutális változásokat eszközöltem önmagam számára. saját magam rázom fel!
20 éves leszek... na ne már hogy így tengetem!

nekem igenis kevés az hogy gyógymasszőrnek tanulok egy okj-s képzésen.
kérem....
én ennél többre vagyok hivatott. 
és nem csak azért mert szeretem önmagam... (és most nem vagyok beképzelt csak jóba vagyok önmagammal és mindenkinek jóba kell lennie önmagával... anélkül nagyon nehéz.)

hanem azért is mert  így sose fog vége szakadni a reinkarnációs láncomnak 

és én akarom hogy vége legyen. bár tudom nem ez a jellem... nem ez a Németh Emília fogja megváltani a lelkem. de még sokat tehet érte... 30 valahány éve csak van még hátra. annyi minden lehet a drága.


hát hajrá!

szárazság

a növényeim kezdenek kipusztulni. oké hogy 5 napig nem látom őket de hétvégén annyi vizet, kedvességet kapnak. ez is azt mutatja nem tudok távkapcsolatban "működni"? elhanyagolok vagy elhanyagolható vagyok. szegény orchideámnak már csak három levele van ebből az egyik már el fonnyadt. 

kapcsolat. ú. már a növényeim sínylődéseit is ehhez kötöm.

és újabban előszeretettel bömböltetem a punk zenét. és a szabadon szárnyalás mellett döntenék ha lehet.
közben meg annyira vágyom rá hogy fogd meg a kezem és menjünk együtt...
2 éve és mit tudom én hány napja nem fogja senki a kezem. senki úgy.
egyszer kétszer hozzá érnek a kis ujjamhoz , velem jönnek egy darabig... megmutatnak pár új helyet, érzést, élményt. aztán vagy én csatlakozok le gyorsan a rendszerükről vagy ők mondják hogy "viszlát". legtöbbször a combinon. a vegyes érzelmű combino. 
olyat meg hogy... "majd beszélünk" többet nekem ne mondjon egyik se.
a csáó bellát jobban díjaznám. talán még az elválás mosolya is őszintébb lenne.

alapvető hiba. és ezen nem tudok egymagam változtatni... hogy a férfiak szeretkezni akarnak. a testi kielégülés fontos számukra. a nők meg lelkileg akarnak szeretni. fölfelé. 

ez hiba?

éénnn?! és én? vagy én. testileg-lelkileg egyszerre miért nem lehet jó?!

ma nem is akartam írni. hát...

" mögöttem a nappal de előttem az éj.... NEM törtök át! :)) "

és támadok újra büszkén! (egy kis Fegyelmező részleg.)

had szóljon!

ma Kecskemét. Nóri szalagavató, after party. minden. discos picsulásra , álarcokra nem tudom mennyire van erőm, kedvem de annyira benne van a pakliban és annyira felül. :) 

aztán jön a sírás... de hát ez nem is én vagyok. önmagam kúrtam már megint seggbe.

ájemef mennyország.

zöld altatók

kicsit szabadabban...
azzal az ismerettel hogy tudom előző bejegyzésem senki se olvasta el. 
:)

nyugodtan köhöghetnék hát akármit... mintha csak a 14. naplómat írnám...

köhögés az van... tüdőbaj.
nagyon érik már ez a tüdőszűrés.
hiába hiszem hogy a lelkem jól van... és hiába ültetek el kedves magokat önmagamban "hogy ez egy jó nap lesz! szépek a szerdák."

mintha az önhitegetés havát hinteném folyton önmagam szemébe.

a kapcsolatra vágyódásom is csak hitegetés? biztonságra vágyás? egy ölelő férfi.
vagy csak én is az egység élményt keresem mint mindenki más.

"pocsolyába léptem... sáros lett az új cipőm..."

és most ezt hallgatom... de minek? sose szólt belőlem,tőlem őszintén ez a szám.
utoljára a könyvtár klubba roptam rá egy rákendrólt egy Olivér nevezetű fiatalemberrel. JÉ akinek ma van a névnapja. na de nekem az Olivért nem ő testesíti meg. hanem az a régi "gyerek" szerelem Olivér. akinek a lelke szeretetet szór ha épp elfelejt "viselkedni" és csak van, és édes.
na de mit áradozok itt róla? (ez nem is áradozás.) csak boldog névnapot neki na! meg az összes Olivérnek! (főleg azoknak akikhez közöm is volt...)
egy... kettő... három... négy.
wáó!

és nem OLYAN közöm. mielőtt ribi lennék.

és egy ostoba kis számtól micsoda önvallomásokhoz sodródtam.
persze ez is csak túlzás. 
a túlzások fellegében.

ma felolvastam a Kinga órán egy érdekes cikket az osztályban... 
egy nőről akinek két vaginája van.
ezt most nem részletezem. 
az volt a fura hogy közben remegett a kezem...(miközben felolvastam, és utána is.)
miért? mi van? annak idején. (AKKOR A CSODÁS KORBAN... a nemesben... dráma órákon nem remegtem nem izzadtam meg... öröm, élmény és vágyott érzés volt hogy rám figyeljenek... (mármint most vissza tekintve így látom... mindenki figyelem hiánnyal küzdött... szinte mindenki.)

most meg? egy oldalas cikk után úgy remeg a kezem mintha nagy monológot mondtam volna a nemzetibe.
régen ez nem volt...
? mitől féltem? vagy mitől félek?

"kiléptem" a színház világából... tánc sincs... és már olvasnom is nehéz? elkeserítő. az álmaim. annyira távolodnak tőlem. 

és egyre több a kórház...
jövőhét szerdán például a transzplantációs intézetbe megyünk.

ez jó... 

EZ TÉNYLEG JÓ ÍGY? most én azt csinálom amit szeretek?
a reggeli felkelni sincs kedvem nem ezt mutatja. annak idején alig vártam a reggeleket, kiugrottam az ágyból és minden nap csoda volt. mosolyogva mentem iskolába , gyönyörűen telt az idő.

most?  fáradt vagyok és sokszor érzem nincs is kedvem az egészhez.

a gyakorlat hiánya?
vagy a színház hiányzik ennyire? az ami a feladatom?

teszem a dolgom. de tartalék üzem módra kapcsoltak valahonnan fentről. mert tudják nem is ez a legfontosabb. és én is tudom. érzem mi jó nekem. mit szeretek és mit nem.

elfogadom a helyzetet amibe magamat bele toltam. de nem szenvedek benne. a lehetőségeket, szituációkat és  a kapcsolatokat amik most szövődnek a lehető legjobban és "hasznosabban" próbálom megélni. mert csak így lehet. 
élni akarok. 
repülni.

nem zuhanni. és sorvadni.

és szeretni is. szeretet nélkül én nem élek. és ezt már nem egyszer leírtam, éreztettem.
ezt a környezetem is tudja. már aki ismer... tudja ,tudnia kell nekem létszükséglet. mert ez az egyetlen ami...

tudod!!!

és nem vagyok érzésfüggő. se túl sok. én jó úton vagyok. még ha realitás talajáról fel is emelkedem néha akkor is! ne hidd te nem létező olvasóm hogy a realitás annyira jó.. és "hasznos".


legyen az álmod szép. :)  a P.mobil is megénekelte. 

álmok...

Lali lett az egyik álmom. már korábban is volt vágyam, álmom.
most mintha vissza kacsintana valahonnan. a drága betépett álommanó.

nem a múltamba futok vissza kapcsolatokat kibogozni. én csak folytatni szeretnék valamit... amire régen azt mondtam hogy most hagyjuk abba mert még nem vagyok kész rád és te se rám. de azóta eltelt pár év...
és ő is én is sokat változtunk. talán most már kész... készek vagyunk.:D


na én is tök kész lettem ezektől a szövegeléseimtől.

szóval mára PONT.

de... :)
vagyis.
megyünk Puzsér estre a mikába. Barbival,Hannával. ó igen. ó ma. :)
szerda... köszi hogy vagy.!!!

és pont.

tollak nélkül

Szia kedves! Tollak nélkül kezdek neki, újjult, megváltozott hozzá állással, vagy ez csak újabb kísérlet a változás szaga miatt.

(tollak nélkül... mert nem vagyok angyal... még nem. :)) és nincsenek tollaim. ide most nem is kell.)

minden eshetőségre ezt a blog címet még nem sokan tudják, látogatottságom így csökkeni fog, amit nem bánok. nem mintha eddig olyan nagy lett volna a nézettség, és különben is ez nem azért van... mármint oké értem a benned felmerülő kérdést. hát miért? nem a külvilágnak szól? de de pontosan belülről, a külső énemnek. nekem is szól, de neked is. és aki rátalál annak. 

amióta megváltoztattam a címét... :)  hát egy ember hívott fel hogy héé mi lett a blogoddal? :)

a többieknek nem tűntem fel, nem hiányzok, vagy elfogadták a tényt hogy nem olvasnak engem.

és ez így jó. :)   őszintén érzem hogy jó.

az idő homok... és gyorsan fújja a szél... mindjárt itt kopog a december a fejem fölött a csillagszoróit nyomkodja a kezembe és forraltborral itat a mámor felé. és akkor nagy szeretés karácsonyfa és hopp vége az évnek. a plussz kilók meg a csoki szag, pezsgő íz a szájban marad.

kapkodás van. 

Erzsébet névnap van! Drága mama boldog névnapot! És Erzsi keresztanya!  (persze nem tudják hogy én itt most gondolok rájuk de ez talán nem is fontos.)

eseményekben gazdag napjaim voltak. 

-szeretem a mentőket.

szinte beleszerelmesedtem egy mentősbe.

kórházi kalandok... :)   Uzsoki, Árpád. haljaj. minden van. minden. környezetvédelem házidolgozat 6 oldal. remek lett. :)

és a szívem felé araszol már. lassan közelíti meg de már várom nagyon hogy ide érjen. persze ne siess ne hogy kifáradj drágám. :))

(csak tudnád megint kihez szólsz te bolond!)

Megröntgenezném a lelkem hogy gyógyítani tudjam ősi hibáink.

JunkiesUndNők.

"Nem látod merre mész
És lelked mélyén az űr
Magába szív, legyűr
A fáradt húr túlfeszül
És akkor pattan el

Mikor úgy érzed, hogy így jó
A farkába harap a kígyó
Ha elfeleded, ami táplál, az pusztít el

Ami táplál, az pusztít el"

ÉnLélekFizikaNovember

édes vöröst kortyol a cserépkályha meleg szobában. gyufa lánggal néha cigarettára gyújt. borgőz,nikotin szeretkezik a lehelettel. fertőzi.

és ez van most. édes november tizedike. édesanyám 52 éves. születése napja. részben ez az én születésem napja is. nem? ha ő nincs. én se. és jaj micsoda jó hogy találkozott édesapámmal. és lettem én.. sok anyagból,szeretetből.

boldog ember. örömért küzdő sok kis én.

a lágy muzsika szó is kell. (magyar és francia.)

Csodálatos, táncos, színes, hideg, spontán csütörtököket élünk. Kármen és Emília és a csütörtök.
:)
izgalmasak.

és találkoztam valakivel... egyenlőre valaki de a lelkem már felismerte. szeretünk egymással beszélgetni. 
a múltbéli ismerősök, kedvesekhez való viszonyom kicsit elnémult. belefáradtam. túlságosan én kerestem őket. nem akartam elengedni, elveszíteni a meghittséget a szépséget a jó beszélő viszonyt. de rá kellett jönnöm hogy én nem fogok görcsölni. lazábban kezelem. nem futok senki után. nem mindig én leszek a kezdeményező. kölcsönös alapon működik egy kapcsolat építése. szeretet adásvétel. 

érzelmeim (szeretős,vágy.) most kerülöm. nem fojtom el. csak nem terítem a világom elé. 

és mivel a lelkem jó barátom nem zavarom, sértem most meg.

fizikailag kicsit fájok. a lábaim elhasználtam csütörtökön , megerőltetés volt. blaha nem működő mozgólépcsője, foci, tánc, nyom a cipő.

"ne szaladj el világtükre ez a hely..."


erotikaerotika. te meg várj. már tudod jól kire kell.hogyan kell.


" a helyett hogy szorítanád engedd el végre."

elengedtem mert szerettem és szeretni fogom.


nánáánánánánáánáná.

és boldogan éltek...

Ó köszönöm. :)

angyalok, tündérek,szerencse, istenem. és kedves világom! :)

annyira jó. annyira örül.

nagy döntés elé sodródtam. de ó én annyira akarom ezt. :)

boldog vagyok.

a kapcsolataim...

jaj.

a szeretet.

adás-vételben.

"mi önnek az 1. számú örömforrás az életében?"

ne ne haladj el gyorsan a kérdés fölött. gondolkozz el rajta.

"mi önnek az 1. számú örömforrás az életében?"

én azt hiszem. megtaláltam. abban élek. jelenleg jó.

magyaráz

semmi.
nem tudok írni.
a héten harmadszorra nyitom meg ezt... 
és nem jön.

és ezt hogy nincs semmi már le kell írnom hogy legalább a rutinos mozdulat meg legyen az újaimnak hogy nyomkodnak valamit. (ami nem egy hát vagy láb. ezt azért mert a héten itthon sokat masszírozgattam. (ez milyen perverznek tűnik így leírva ha nem ismerném azt aki ezt írja (aki amúgy én vagyok magamnak) akár még félre is érthetném.)

na tessék. a hét eseményeit taglalom amik bármely meglepő nem túl érdekesek.  de kedvesek számomra.

és a lefolyó bejegyzésem.. (tudtam hogy még sor kerül a megmagyarázására. vagy ez nem az?) 
az a kis kikapart (egyébként műanyag, szemléltető bábú) szóval a MAGZAT szimbolikus értelembe véve a belőlem kikapart, eltávolított táncot, színházat jelenti. melyet a lefolyón nem húzhatok le... nem folyik le und kis láncocskával oda van erősítve a magzathoz és még valakihez akiből ki jött ez az egész.

érted már?  
vagy megint azt játszom hogy elalvás előtt 22:29-kor meghibbanok majd kimegyek bagarettázni és jól van. közbe meg már fogat is mostam... bár azóta betömtem egy pizzát. ( a nővérem olyan finomat csinál.) 

de hagyom ezt a sódert. vissza térve a borsra ami csípi lelkem egy részét. (ez de rosszul van fogalmazva..)  NEM így akarom leírni. nem tudom még úgy hogy érezd amit én... (mert az csak nekem kell?)
a lényeg az hogy hétfőn próbáltunk. és sok hibámra rájöttem. már kezdtem változtatni rajta. ígértem a testemnek hogy kedden jobban fog menni... de közlik levélben hétfőn este hogy nincs keddi próba, se szerdai.. még nem lesz előadás. nincs Berlin és fölötte az ég... talán majd máskor.

pedig én most annyira...

szóval egy kicsit vége. (illetve nem nincs vége csak szünet van. egy űr. sok sok űr. hiány. ezt pótolni mielőbb igyekszem magamban. a táncot. a színházat.)

na nem tudtam írni. mégis ki jött valamilyen formában az ami nyomasztott. már könnyebb. talán. (bár eléggé érthetetlen ,katyvasz formában.)


holnap meg elengedem magam. rám fér.

fér már. ér már. fár már mér fér. :))))