húszhoz közelít

ma fonott kislányos hajra vágyok, ébredésem óta.

ma először ettem dinnyét , ezen a nyáron.  (nem olyan volt az íze mint tavaly, a sárgadinnyéhez hasonlított , amit nem szeretek.)

ma van két hónapja  hogy a szív a szívben!

ma úgy kezdem a mondatokat hogy ma...?!


nem! olvastam régi bejegyzéseim. tudod semmit sem akarnék másképp csinálni...  
jó voltak hülyeségek. meg " alapítani akarok egy punk csaj bandát" mondatok. lázadó voltam. hatalmas.

maradványait mai napig cipelem. nem baj! ráérek még letenni... bár lassan húsz! ez olyan komolyan és félelmetesen hangzik... öt évvel ezelőtt nem így néztem volna magamra ha a jövőmre gondolok. mégis örülök hogy az néz vissza a tükörből aki én vagyok.


ja azzal a blogos díjas akármivel meg mégse foglalkozok. mert nem érdekel. és ami engem nem érdekel arra nem áldozok időt. 

ez is  olyan egyszerű mint az "öregség". 

erősen karcolgat

na hello mi? már reménykedés volt hogy többet nem karcol.

és mégis.

4 éve hogy de. ide. hOGy na igen!

és persze mindig a legelborultabb bejegyzéseket látják a legtöbben, ha boldog vagyok nem.

most meg így... kiborultam. érthető, érzékeny embernek lenni érzéketlen világunkban nem könnyű.

most meg erős vagyok. erősebb. túl élve a kudarcokat, szeretve, nyáron! hamarosan dolgozó emberként.(újra.) aztán új álmok, új tervek, meg a régiekhez vezető kacskaringós utak. szóval minden előttem van még, és bennem. 

nem az van hogy többé nem lesz kiakadás meg szarakodás, önszidalmazás. akadhat. de alapjaiban véve nem kéne. :D 

meg van valami blogos díj. na majd azzal később foglalkozok ha rá érek. nem mintha olyan elfoglalt lennék, csak tudod minden perc számít.  idővirág!

fogok vele foglalkozni.


ja és volt szar feszt. nem volt rossz... (BUGYYiiiiii, Jobb mint a Semmi, sörfröccs, arc mimika, verekedés, ökopark. ilyesmi... tudod a szokásos. meg városi napok Kistehén. a tűzijátékról már évek óta lemaradok, annyira nem is izgat csak ha van kivel nézni. na úgy már más. hát most nem volt.)

de Volt itt Róbert! Szabadszálláson... 


szóval jó... vagyis jó lesz minden!

tegnap meg moziztunk hú nagyon VIP volt. Z világháború. jó! KIRÁLY. 

orvos akartam lenni. de nem. maradok a színháznál. na hátha!

elrepült a világ

nincs kedvem élni. bárcsak most hosszan megnyomnám a delete gombot. DILIT. TÖRLÉS.

annyira egy szar ember vagyok! semmire se vagyok jó. és senkinek se.

egy örökös kudarc az egész. elbasztam egy évet... 

nem értek semmihez, sose lesz szakmám. elszúrtam. most mindent elszúrok. 

sose írtam még ide... így ilyen negatív gondolatokat. de leszarom. tudod most még ez se érdekel. elolvassa valaki és akkor mi van. kurvára senkit nem érdekel... semmi. mindenki önző geci! az egész világ úgy szar ahogy van. utálom ezt a világot. sok pénzéhes köcsög. lelketlen bábok!

ÉN NEM AKARok ÍGY! miért? annyira nem ez a lényeg.

nem a rohadt szakma a pénz. csak boldognak lenni és szeretni. de persze akkor ha így élsz megdöglesz mert nem tudsz enni, és nincs fedél a fejed felett.

legszívesebben kiköltöznék egy lakatlan szigetre sok üres füzettel meg tollal és csak írnék. a világról, az emberekről a természetről. lennék... halászgatnék és egy kis nádkunyhóba laknék. lenne egy szerelmem aki meglátogatna miután ki írtam az összes fájdalmat ami bennem van. ott élnénk együtt békében boldogságban és gyerekeket szülnék felnevelnénk őket. minden reggel a sós tengerben úszkálnánk. forrás vizet innánk és mi lennénk a legboldogabb emberek a világon.


hülye vagyok! ugye? mindenki... vagyis sokak szerint nem vagyok normális. csak mert én... én nem úgy gondolkozom... mint ők. persze lehet hogy én vagyok az álmodozó hülyeség megtestesítője.

DE én.... én .... én már nem tudom. nincs erőm. bárcsak senki ne ismerne. sose ismertetek volna meg... úgy búcsúznom is könnyebb lenne..

ha már ide többet nem írok.

szia.