méhbe varrt semmi

Újra le ereszted 
pulzáló kútadba
a magány búvárait.

Már megint egyedül iszol, 
megszerkeszted magadban
a nőt aki anya lesz.

Méhed fala málló vad hús
repedezik benne a remény
hogy egyszer lakója lesz.
Újra meszeli az eget, 
anyákat fest majd csillagokból.

Meddő képzelgés mint te!
Távolról még hallod :
sír benned a múlt.
Te vagy a magzat aki 
saját méhében fogan. 

Újra fel húzod
pulzáló kútadból
a kikapart semmit.

a csodákról

Hogyan is kezdhetném ha nem fejezném be egy mondattal?

mintha lázas lennék.
kihánytam a belem is. utólag figyelmeztetlek undorító leszek. vagy eddig végig az voltam? sose tűnt fel. önön gyarlóságaimat minta gyűszűn keresztül nézném.

szüret! ó jó kis szüret.  egy pohár jó bor le csúszna most , de a tény hogy attól csak még magányosabban érezném magam elkeserít.

amúgy se szabad innom. 4 tequila , pár sör és a depresszió eluralkodik agyamban és testemben.

vagy túl nagy hülyeségeket csinálok.

nem is tudom melyik a rosszabb? ó de igen! ha mind kettő egyszerre jelentkezik.

az egyetlen dolog ami most "JÓ" az életemben az hogy szerelmes vagyok.

de hát kell ennél több, jobb vagy csodálatosabb mint a szerelem? 

és ez nem az a sablon duma. ez valóban két ember titkos szövetsége melyet az élet szőtt ilyenné és ők alakítják. ők egymásnak két csoda. habár két külön világ mégis ők ketten tudnak lenni az egység. az erő, boldogság, hit.

talán még nem is hittem ennyire senkiben mint most ő benne. mert ő hisz bennem és tudom hogy szeret és tudom hogy én is őt.

na ez a csoda!

lehet hogy most nincs munkám, nem járok iskolába de sokkal boldogabb vagyok mint az akinek mindez meg adatott.

és ha elég akaratom, hitem, van akkor álmom valósággá válik!

egy álmom már teljesült. ismerem őt!

minden rajtam múlik és minden olyan közel van. türelem. csodálatos élni.

rendszerbe az emlékekkel

zokog a lelkem.

ez a változás és gyógyulás nehezebb mint gondoltam vagy hittem...

de ma legalább rendet tettem magam körül és több kevesebb sikerrel kidobtam ami nem kell, meg két hippi nadrágomat, a zöldet is. annyi emlék. az emlék persze megmarad , hatszor átstoppolt szanaszét szakadt hippi nadrágot azért mégse kéne már hordani.

a jelszó padlás. :)

naaa! azért elég sok "kacatot" kidobtam ma. legalább 15 évet vissza mentem a nagy kemény 20-ból. 

csokoládépapírok. nem kell.  úgyis minden pillanat itt van a szívemben! 

most pedig megyünk apával az állomásra!

Jön Róbert! szeretem. nagyon. ő most a fény!

a remény szele

Nos hát itt vagyok! Itt az ősszel karöltve. és ezzel a valamivel...

a gyógyulást megkezdtem. ágy nyugalom mondhatni idegen fogalom számomra, évek óta nem tudok kiszállni ebből a pörgésből amibe folyton önmagam kényszerítem. hát tessék! most önként és keserédes boldogsággal mondom elég!

holnap vérvétel, hétfőn az eredmények.

meg fogok gyógyulni. és a régi rossz dolgokat ki szelektálva életemből, új erővel indulhatok neki mindennek. 

a 20 éves Németh Emília. nem ígér komolyságot, valahol örök gyerek. de szárnyalni fog és "feladatát" teljesítve boldogan él majd. felelősség. az új kis cél. felelősnek lenni a tetteidért. 

vagy... mert felelős lettél a rózsádért amit egyszer és mindenkorra megszelídítettél. 

és most nem másoknak ígérek és vallok szint.... önmagamnak tartom a tükröt. a tükör.... a tükröm hamarosan megtisztítva hogy újra önmagamat lássam. és fogom is.

mert igen nagyon sokszor átváltoztam , eltűntem de már kezdem látni újra önmagam!