Na hát szerbusz Október úr! (ezt akár pár évvel ezelőtt is írhattam volna, a stílus egyezik, vagy azóta nem is változott volna semmit?)
de a kérdés feltevés önmagamnak maradt. ez hasznos.
Olvastam régi bejegyzéseim , következtetések levonása következik. Most egy hónapra jut egy bejegyzés....
( ennek oka talán az lehet hogy elkezdtem élni a szó legnemesebb szebb értelmében, vagyis szeretet, szerelemben vagyok és talán már egy olyan érettséggel aminek már nincs szüksége a blogon nyafogni.... inkább jó , értékes , vele , benne átfutó csodákról írni.)
Régen persze annyi kattantás volt.... annyi izzás , lázadás, szégyen, feldolgozni való esemény , kétségbe esés..... hogy HÚÚÚú nagyon sok és pont így sok nagyBETŰ sok .... zárójel bezárva, elhallgatott és le nem írt gondolat is maradt azért bőven. de az a közlés vágy ami akkor bennem volt elmúlt.
Bár meg kell cáfolnom önmagam (ön vitáimban már jó vagyok) nem múlt el, csak át alakult. Mert van egy olyan társam , írhatom fellengzősen csöpcsöpösen Lelki... szóval hogy ő meghallgat bármilyen kétely , vagy aggodalom tüske fúrja fejem , ketyegőm. ő ott van , és nincs is ennél fontosabb. Na de ez nem lesz egy romantikus bejegyzés. ( egyébként megsúgom ma 17 hónapja együtt. öröm öröm taps köszönöm )
most várom hogy hívjon. pedig . nem nincs kétely . féltés. bár bizalom van. nem is őt önmagától, mástól se úgy. na jó nagyon kezdek bele zavarodni pont mint régen, a túl gondolás sajnos még nagy erősségem .
na de jóéjt. (bár ma nyerünk az idővel egy órát ) hasznosan drágáim hasznosan!
