Írtam neked.
Kézen fogva a csendes esővel boldogságot hazudni már nem bűn és aljasságnak nevezni nevetséges. Tovább kell menni!
Nézed a blahán a kukatúró öregasszonyt lehetne a nagymamád , habár őt szemétbe rántaná fuxainak súlya , bőre pedig nem nikotintól színes hanem a L'orealtól. Fel kéne szállni az ember bűzös konzerv dobozra , de ma inkább a séta ha már az eső szorongatja a kezem, megadom testem a körútnak áztassa csak szét képzelt boldogságom! Páran megpróbálják kiszúrni a lelkem esernyőik hegyével.
Próbálják csak én ebben az előadásban nem veszek részt.
