2017. augusztus 7., hétfő

elengedem

nem úgy kezdem hogy hol is kezdjem csak majdnem.

Vegyük szépen sorban mi is történt, vagy mi nem... szóval volt egy nagyon kedves barátnőm... sajnos már teljesen lemondtam róla és a hiánya már nem fáj annyira mint az elején. Tudom hogy nincs jól de nem tudok neki segíteni ha már több mint fél éve nem is láttam... ha ő nem keres nem ad magáról hírt hogy? mégis miért mindig én keressem őt? elfáradtam, nem fogok ehhez ragaszkodni. Én hívtam a névnapján... neki eszébe se jutott engem felköszönteni, lehet hogy ez apróság de nekem ez volt az i-n a pont. Én is változtam rengeteget de ő is... és szerintem ő nem előnyére bár ki vagyok én hogy ezt eldöntsem....
Minden esetre jobb lesz nélküle, és másokról is lemondtam mert rájöttem arra hogy ha nekik nincs szükségük rám, az én társaságomra akkor nekem miért rájuk? nem kell... Emília engedd el... aki a mostani énemet nem fogadja el annak a régit se kell szeretni mert bár az is én vagyok... de már másként, máshogy.

És fognak történni nagyobb változások is... még az se kizárt hogy külföldön folytatjuk, bár úgy érzem kezdek arra is készen állni. Akik mellettem maradnak azok akkor is mellettem lesznek ha már nem itt leszek. És én is azokhoz fogok csak ragaszkodni akiknek fontos vagyok. A többiek után már nem futok. Nincs értelme, elengedtem...


Anya betegsége is megvisel, ez az ingadozó állapot... hogy segítenék de hogyan? miként?  Tudom hogy nehéz neki olyan sokszor egyedül, szóval a jelenlétemmel tudok a legtöbbet tenni. Viszont itt is szükség van rám, Robinak is. Neki sem könnyű a helyzete... ez az egész felfordulás a Cuki körül ami volt és ami lesz...

Olyan jó lenne már végre megnyitni azt a tiszta lapot és újra kezdeni valahol máshol. Igen erre vágyok most. Csak nem itt lenni ebben a mérgezett környezetben ahol negatív energiák áramlanak.

Készen állok a jóra, a változásra. Nem lesz egyszerű de jobb , mindenkinek jobb.