Na megint nem írtam.
nem sikerült.
persze biztos így kellett lennie. Alíz se kezdi még az ovit. Én meg hova kapkodok? Magam után?
dolgozok. pultozok a bagolyban. hétvégén délelőtt. teljesen megfelel most.
Aztán így jól is vagyok.... szóval nem tudom mit írjak? csak akartam már. a múltkor reggel írtam valami kis hülyeséget. na azt. mutatom. de nem sok köze van hozzám. csak úgy. van.
A nap még csak most ébred. Úgy nyitja rám sugarait ahogy a pilláim nyílnak... Szép lassan csukodnak fel. Fanyar kávé ízű a reggel. A nyári hideg csípi szét kezem , ahogy markolom a bicikli kormányt. Két mély lélegzet, jól teljes tüdőt át ölelő, és mire ide érek már minden süt. A sejtjeimben szét árad az izgatottság. Na itt van. Megint. A forró ölelése szikraként pattan le rólam. Hagyhatnám hogy izzon egy kicsit, de esélyt se adva neki hárítom. Túl jó lenne vele. Inkább meghagyom az örökös vágyakozásnak.
