átmenet

Rég írtam már jól, úgy értem olyat ami érdekes,értelmes, boldog lenne.
és sokat hagyok ki.
hanyagolok.
nem vagyok jól.
lehet azért van.
meg nem is nagyon szoktam a monitor előtt csücsülni.
van ez a deák koli.
eléggé zárt doboz.
mókuskerékben hát!

Most a felszabadítom magam szele gyötör. jön a nyár.
legyünk túl az érettségin hasogat a fejben.
és aztán?

azt tudom már hOgy mi nEm akarom hogy legyen belőlem ha nagy leszek. de ha nem növők fel?
olyan jó volt homokozni, semmiről sem tudni. ( nem ez így nem igaz ám! szeretek,szerettem gyerek lenni mert jó gyerek kor volt. de vége lenne?! csak félek a felnőtt énemtől néha úgy rám tör... meg az elmélyedés valamiben... mi lesz az? annyira keresem még magam. időre van szükségem hogy belássam mi is mosta feladatom... lassan vége ennek a 4 középiskolás budapesti csodás évnek. és ismét itt a tovább lépés. semmiképp se lépek vissza mégis átformáltan vágok valami egészen másba mert most azt kell! felelősen belevágni valamibe amit nem ismerek. és nem megbánni.
nem akarom még már most túl komolyan venni az életet így 18 évesen és magamat?! lehet azt se kéne még.

barátra mint férfi társ nem vágyom. furcsa. hiába a tavasz az illatok a szerelmesnek lenni érzések gerjesztése a mindenhol. azt most nem. talán egyet,őt igen! de azt meg nem lehet. arra várni kell. más meg nem mozgat ki a csillagrendszeremből. annak úgy meg nincs értelme.


tavasz.

repülési gyakorlatok, földalatti avagy tényleg szeretsz.

lezárom. most nem. most már nem.


holnap doki. fáj a torkom. meg idebent is rendet kell tennem.