2020
Úgy érzem ez az év megérdemli, sőt tartozom neki annyival hogy év összegzőt írjak róla, igen tartozom mert soha ennyi tanítást még nem kaptam egy év alatt mint idén. Szóval köszi a sok arcon csapást, fájdalmat, örömöt, tapasztalást temérdek érzést amit kaptam tőled 2020.
Kezdjük szép sorban!
Január: A kapcsolatunk Robival válságban , romokban. Egyre inkább elsodródunk egymás mellől és ez mindkettőnk hibája... ! De eljutunk oda hogy itt már tenni kell valamit, hiszen szeretjük egymást ezt tudjuk, akármi is volt törés a kapcsolatunkban mindig meg tudtuk beszélni, és tudom hogy ez igaz szerelem , pont ezért , ezért ilyen nehéz néha, és ezért kell küzdeni érte. Mert szeretem. És lassan 8 év után is tud zavarba hozni és úgy nézünk egymás szemébe mint amikor először találkoztunk. Szóval elmegyünk párkapcsolati tanácsadóhoz. Terápiára? nevezzük így! Nagyon jó hogy egy külső személy irányítja a beszélgetést, ez segít... rá jövünk nem is akkora a baj, és sikerül ismét megtalálni azt a tűzet, egyrészt önmagunkban másrészt a másikban. Kibékülünk. ( Kibékülésünk gyümölcse Robika, akit ekkor még nem sejtünk és elég hamar, gyorsan érkezni akar közénk. )
Felmondok a Bagolyban, érzem hogy sok ez nekem... és nem is tesz jót a munka a kocsmában, csak színjátszásra, és a kadás munkára akarok koncentrálni.
Február: Elveszítjük Robi nagymamáját, " pesti nagyi" itt hagy minket. Elkezdődik a korona mizéria... itt még nem is vesszük igazán komolyan a történéseket, talán a hónap vége felé már igen.
Ezerrel mennek a TIE foglalkozások, élvezem hogy végre az a munkám amit imádok csinálni és még pénzt is kapok érte. És a Kadások színjátszókkal is gőzerővel készítjük az előadást. Valami beérett és pörög ezerrel az életem.
Álmodok. Álmodom hogy szülök... furcsa és nagyon valóságos álom, másnap tesztet veszek, negatív, de mégse hagy nyugodni az érzés, és a cigivel is kezdek leállni olyan ösztönös módon. A második teszt pozitív. Orvos keresés, aggódás... megmarad nem marad? Mi lesz most?
Március: Megnyugszunk, és a kisfiam marad, szívhang is van és minden rendben. ( Ezt azért tartom fontosnak így leírni mert veszítettünk már el kisbabát, az első gyermekünket 9 hetesen. )
Hosszú hétvége a színjátszókkal, mély víz! Gábor nélkül viszem a csapatot majdnem egy teljes napig, próbálunk, előadást rakunk össze, élvezem és kiteljesedek az új szereptől, inspirál és boldog vagyok!
Bejelentik a kijárási korlátozást, minden elmarad, minden bezár, minden meghal egy kicsit, csak a természet ébred, éled fel éppen téli álmából, egy háborítatlan békés, nyugodt tavasz köszönt ránk, a bezártság elnyomásával tele pakolva. Az ode is elmarad... tehát az előadás amit rendeztünk nem kerül bemutatásra, ez hatalmas nagy szívfájdalom számomra, hiszen majdnem fél éven át készültünk rá, próbáltunk , időt, energiát fektettünk bele. A játszókat is végtelenül sajnálom, hisz a végére annyira szépen összeállt a csapat az előadás. Vérzik a szívem... szerettem volna ha van premier ha az első ilyen jellegű "munkám" bemutatásra kerül.
A ház, és a cukrászda elárverezése miatt, és annak megmentése érdekében felvesszük a babaváró hitelt, ehhez persze össze kell házasodnunk, mert csak házastársak vehetik fel.
Szóvaaal: Összeházasodunk. Nem épp így terveztem az esküvőnket... amikor annyiszor lejátszottam a fejemben hogy milyen ruhában és hol és hogyan fog apukám az oltárhoz kísérni és hogy Alíz milyen édesen fog lépkedni előttem és közben valamilyen szirmokat hajigál majd. Ja... igen tudom egy filmes , csöpögős maszlagot képzeltem el... BULLSHIT.
Azért persze örülök, félre értés ne essék. A fehér ruhám is megvan, és a mosoly a szememben, a különleges mivolta a nagy napnak vitathatatlan, megérne egy bejegyzést ez is!
Április: Na hirtelen nem is tudom mi történt áprilisban?! Hiszen annyira mozgalmas márciuson vagyunk túl, szerintem az áprilist el vegetáltunk valahogy... Karantén van! Sokat játszunk Alízzal, karácsonyi gipszeket festünk.... ( és milyen jól jöttek karácsonykor azok az áprilisban kifestett díszek... Jó hát előre dolgoztunk na!)
Megnéztem az áprilisi képeket... szóval: Sokat ugróiskoláztunk, voltunk Hatvanba, kertészkedtünk, pacsáltunk, húsvétoztunk, tojást festettünk, túráztunk a strázsa dombon/hegyen.
szóval azért ez az el vegetáltunk valahogy mégse igaz így....
Május: Sokat megyünk haza Szabadszállásra, Házat rendezünk át, kifestjük a belső szobát, illetve rosszul fogalmazok kifestettjük. A saját kézügyességünkben nem annyira bízunk és várandósan nem biztos hogy a legjobb ötlet nekiállni házat festeni.
Ja és végre új ágyat veszünk. Ami gyönyörű és kényelmes. Álmaim, vágyaim ágya! IMÁDOM.
Kirándulunk Kaposváron, és környékén!
Június: Eper lekvárt főzök be. (Hirtelen ez volt az első ami beugrott...)
szépen nő a baba a pocakban, ezáltal a pocak is! Boldog időszak! A vírus is csillapodni látszik.
Az első strandolások a nomádon.
Jégkrém készítések, bográcsozások, grillezések.
Ja igen... meggy lekvárt is főzök be.
(Brutál termékenyek voltak a fáink idén.)
MEGVAN A JOGSIMMMM!!! És készhez kapom!
Alíz első fradi meccse!
Július: Alíz elkészíti élete első rántottáját, (minimális segítséggel) büszke anya vagyok.
Izgalmas, eseménydús nyaralás Fonyódon a testvérekkel, unokatestvérekkel együtt.
Badacsonyt mászunk és fröccs túrázunk. (igen mindezt 6 hónapos terhesen).
Alízka fém tüskébe lép, megjárjuk az ügyeletet, kiborulás... aztán kiderül semmi komoly.
Kirándulás Gödre, Lacikához a legidősebb bátyámhoz. Duna part, együtt a család, olyan jó minden!!!
Aztán Veráék (sógornőm) jön a gyerekekkel hozzánk. Nem unatkozunk. A gyerekek élvezik a nyarat, medence, játék minden. Én épp bent izzadva a 40 fokban sütöm a halomnyi palacsintát nekik, amikor egyszer csak hallom hogy Alíz ordít, eldobva minden rohanok ki, az unokanővére hozza a karjában hirtelen pánik, sokk, ISMÉT (mintha ez a hónap nem lenne elég mozgalmas enélkül is.)
A karját fájlalja. Meg is dagad/duzzad neki.
Ja igen lesett a faházból... (ami elég magas.) Vízes papucs... a lába ki/le csúszott és leesett.
Irány a Heim Pál...
Bent tartanak minket, megfigyelés miatt. Kettőt alszunk bent. Nem könnyű... nagyon nem főleg így várandósan, pici ágyon ketten kuporogva, ordító gyereksírásokat hallva, szembesülni a sok fájdalommal, szenvedéssel amit bent látunk.
Alíz gipszet kap, majd rögzítő kötés pár hétig. A legnehezebb talán hogy nem érheti víz... ugye a nyár kellős közepén ez elég nagy érvágás volt.
Augusztus: Igyekszünk kiélvezni a nyár utolsó hónapját, és a terhesség végét. Szóval egy két buli belefért. Bérczesis Park koncert, nagyon jó töltődés volt. Azóta nem is voltam koncerten szóval jól beosztom most az ott tapasztalt, átélt töltetet. Volt gyerek koncert Alíznak a Kobuciban, barátokkal társasozás, közös családi eszem iszom 20.-án, kecskeméti romantikus nap Robival, Őrült nők ketrece Hannával. Szóval az augusztus az ilyen töltés hónap volt, mert ugye sejteni lehetett hogy Szeptemberben újra kezdetét veszi a korona mizéria és ami vele jár... és ugye akkor még senki nem sejtette milyen nehézségekkel kell majd megküzdenünk.
Szeptember: Újra ovi, Alíz elkezd balettre járni, a fülét is kilyukasztjuk mert ő már nagylány, jár a fülbevaló! ( meg mert bátor és szeretné, ez az ő döntése volt, az ő teste ő dönt! )
Az első balett fellépése is megvolt, ez egy csodás hétvége volt anyával! Annyira hálás vagyok hogy szeptember végén volt egy ilyen közös csoda hétvégénk együtt, Alíz fellépése utána szüreti mulatság másnap templom. Anyukám olyan boldog volt. Akkor láttam utoljára így.
Október : Jött a lesújtó hír hogy anya rosszul lett, elpattant egy ér a fejében és kórházban került, műtötték. Itt kezdek összetörni. Egyébként is nehéz érzelmileg... bármikor születhet Robika, de anya kórházban... erről írtam már korábban. A halál és az élet határán szédelgek tele félelmekkel, reménykedéssel. Aztán Október 28-án úgy dönt a fiam ideje megszületni. ( Erről a szülésről talán írok egy külön bejegyzést mert megérdemli ! )
November: November 5.-én Imre névnapon jön a szörnyű hír hogy anya nincs... Fekszünk az ágyba reggel van mind a négyen bekuckózva Alíz Robikát babusgatja épp, egy szörnyű nehéz éjjelen túl, egész este alig aludtam, csurom víz voltam 2x átöltöztem, hol a hideg rázott hol forróság öntött el, ekkor még nem tudtam de anya már nem volt... mintha csak a szervezetem érezte volna. Hiszen olyan mélyen voltunk össze kötve. Robit hívta Imi, ahogy az arca és a hangszíne megváltozott már tudtam hogy itt a hír amit sejtettem hogy jön de nem akartam elhinni hogy valóban megtörténik. Lefagytam... kirohantam az udvar közepére a hidegbe és nem észleltem semmit magam körül, legszívesebben üvöltöttem volna a fájdalomtól vagy lerogytam volna a deres fűbe, de nem tettem, valami furcsa erő tartást parancsolt belém és rám szólt hogy most nem omolhatsz össze Emília! Akármennyire is fáj, te itt most nem fogsz magadba zuhanni mert anya vagy!!!! ANYA! és ott vár bent a 1 hetes pici babád, akinek te vagy az ÉLET! Szóval összekaptam magam, már amennyire az ember képes erre ilyenkor, bár még ekkor nem tudatosult mit jelent az hogy anya meghalt, egyszerűen nem fogadta be az agyam az információt, elutasította. És most március elején (igen kicsit megcsúsztam az éves írásommal, de most értek be a gondolatok és időm is most lett rá.) szóval igen most márciusban kezdem csak igazán érezni mi is az hogy NINCS többé az én anyukám... hogy nem jön... és irtózatos a hiánya, ma végig hallgattam a számait és bőgtem... de nehéz ez a gyász munka... főleg ha az embernek gyerekei vannak és mondjuk az egyik inimini, mert előttünk sírni nem akarok, tudom hogy nem gyengeség de mégse. Na ez hosszú lett, jól bele kavartam a jelent. De nem csak ez történt novemberben, hogy valami vidámat is írjak Robi 30 éves lett! Szolidan de megünnepeltük.
December: Egy olyan karácsonyom volt mint még soha... valahogy egészen nehéznek és rendkívül szépnek éltem meg. Egyrészt mert anya nélkül ez volt az első, és nagyon éreztük a hiányát, és kicsit furcsa is volt mert már karácsony előtti héten karácsonyoztunk egyet apával, hogy együtt legyünk, mert ő karácsony napján dolgozott, aztán rá egy hétre még egyszer eljött a karácsony és újra együtt lehettünk! A szilveszter a legnagyobb nyugalomban telt, együtt voltunk mi a kis család, s ez így tökéletes volt, semmi felhajtás! Én egyébként nem rajongok a szilveszteri bulikért... valahogy nem érzem magamban azt hogy az év utolsó napját meg kéne tolni és akkor ereszd el a hajam... valahogy nekem a január 1. fontosabb, fontosabb hogy az a nap rendben legyen lelkileg és mindenhogyan , hogy utána az egész év jobban sikerüljön mint az előző.
Szóval Reméljük jól fog sikerülni. 2021... S mire az év értékelőm végére érek már el is telt az évből majdnem három hónap... na ha ilyen tempóval haladok azt veszem majd észre hogy vége az évnek. Nem igyekszem majd írni... ha kérnek én írok, szívesen , bármit, bármiről. Csak kérjetek és megadatik!
+ egy pár kép az elmúlt évből.
