hagylak2011menj.

Szia 2011!

mindig próbálgatom tiszta lappal kezdeni.
olyan meg sosincs.

tintásan hát de itt vannak 2011 napjai,lapjai... egyszerű szavai.

a májam,kancsal szerelem,másik szoba, csehova, drog, batta, "nem nem szeretlek nem érted?", álmok, kínzások, vágyni, lelkileg,testileg mindenestől egybe olvadni valakivel.,kötél, odt, dombóvár, szolnok, feneketlen felhőtlen nyár, hosi, csillagbölcsik, csillagtelepek, kisjátszós éjszakák, faházas merülések, pusztába kifutós napfelkelték, délegyháza, dunavarsány, király utca, szerelem kiteljesedés, kincset a kincsnek adom. , rengeteg új ember..., tenyér, szeptemberfest, keletiblokk, BELGIUM, kötélen mászás, sziklán futás, 18 születésnap, repülés, kajakozás, csodálatos helyek,öngyilkosságok , titkos vágyak, színjátszások, lágymányosi híd, deák tér, zülük, marcangolás, kirúgás, tudattalan, zp tüntetés, múzeumok, szőkék, barnák, csókok. betyárház, betyárok, ...

végtelen szóáradat hagyná el a szám. ( de egyik legeseménydúsabb évemen túl.)

féktelen ,megállíthatatlan örvénylő 2011.
sok szeretettel a szívemben elköszönök.
de amit őrizni kell azt őrzöm.


boldog újat, 2012 mutass nekünk csodát, varázsolj el a pillanataiddal.

rég vége a nyárnak

"csak nyomom az ágyat, és nem nyújthat vigaszt már semmi,
túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni,
túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni.
Könnyek tengere, keserűség vize patakzik arcomon,
folyjon csak - sajnálom magam.
Engem nem érdekel, hogy mit akarsz tőlem,
egyedül maradtam, ne kérj belőlem már többet."

/vad fruttik/



folyton csak az önmarcangolás a küzdelem.
aztán hallgathatod a depresszív dalaid s szépen lassan beleringatod magad az önsajnálat a gyengeség mély bugyraiba.

pedig olyan szép lenne a világ oda kint. ablakot nyitni újra mindenre ami jó volt.
gyűlölöm már ezt az életmódot a pusztítást.
mocskos kis hedonizmus.
amikor azt hiszem kikerülök belőle na akkor vagyok a legmélyebben.
ördögi pöcs kis körök!


év jellemzés?
2011. HÚHHHHH

gyönyörű pillanatokat adott és az egész iszonyatosan féktelen volt és szabad.
korlátok ,határok nélkül ki élveztem mindent. ugyanakkor elvesztem.
eltűntem, meg semmisítettem saját magam.

hányan tűnünk még el?
mennyi jó ember akar elmenni?
csak mert nem tudok megküzdeni a bennem lévő sokkal és jóval?!

persze saját maguktól ijednek meg.
félnek mert tudják hogy annyi mindenre képesek és annyi meg még annál is több dolgot véghez vihetnének. gyengék,gyávák,kevés a hitük.
nem bíznak önmagukban.


pedig elengedhetetlen...



legyetek jók most már nem kell túl sok.

feketepéter.
"a gonosz nem az aki kínoz oda bent... hanem? aki könyörög hozzád hogy ereszd szabadon az a gonosz akiről végig azt képzelted hogy jót akar neked..."

szabadon volt eresztve.
talán túl sokáig is.

"te is mint mindenki élni szeretsz leginkább."



ég a szám a csókostól.


maradunk. FENT!

korcsolyázott szívű

"kipróbálunk olyan dolgokat ami szépnek látszik de fojtogat."

labirintus. idő is van egy életnyi. karácsony éjféli mise. pedig amúgy nem katolikus a vallás nem is lényeg a hit annál inkább meg az erő. és hogy hideg van ott bent de itt kint még sincs. tényleg olyan néha mintha egy kábszeres ,belőtt ember írná ezeket? pedig ha jobban megfigyeljük ezeket egy 18 éves össze zavarodott lány írja. már amikor össze van éppen zavarodva. eléggé elcsúsztam ám de most úgy boldog vagyok. és szeretet. a képzetem vezet a semmin át. minek kapkodjak el bármit is? zajlik, történik, pont úgy ahogy kell neki. nem megyek a dolgaim után. az aminek meg kell találnia, megtalál nem? van olyan hogy sorsom. "legyél a mérleg amin mérhet a menny" nyitott szívvel.

gyanta

nem teperem, kaparom magam szét.

furcsa gondolataimnak nem hagyok majd akkora tár helyet.
és igyekszem összefüggően írni.
nem ezek nem megfogadom hogy jó leszek ismét ,újra kísérletek.

eltöprengek.
annyira szép az izzósor a fán.
csillog
a szaloncukor is finom.
a habcsók idén nem jó de nem is baj.

töprengek egy jó élet kezdetén. ? vagy hogy miért sikerültek így a dolgaim?
nehéz ebből kilábalni tényleg.
nem nem sajnáltatom magam.



annyira imádom a gyanta illatot.

kilábalva majd ezekből a depresszív menekülős időszakokból ... biztos könnyebb lesz.
és akkor édesapám is újra megtalálja bennem azt aki voltam.
akit lehetett szeretni.

s káros szokásaimról lemondva. JOBB lesz nekem.

persze ez is mint minden más amit és csinálok,találok ki sokszor magam köré... rajtam múlik.
áll vagy bukik.

eleget buktunk.





BOLDOG, áldott karácsonyt kívánok nektek drága barátaim!

cím nélkül

én télen is ennék dinnyét ha lenne.

fürdőruhában úsznám végig a havas tájat.

pingvinekkel koktélozok ma is .


hiába van óra.

ó de szép az a mikulás figura ott az ablakodba.

nyissál ablakot a szívemre már na hát.

karácsony.


kalácsom.
melegített szívem.
hűl. hűtsd le magad drága.


abba kell hagyni ezt. a blog írást is. mindent egyszer.
búcsút venni és : SZIA! gyorsan elfutni hagy ropogjon a hó.

*utolsó cseppben.

"hát hol van ő a nagy szív bűvölő?!"

akkora a magány mégis.
ki se kell jelenteni.
meg amúgy nem is érzem
csak amikor a lelkem és a testem együtt szegény nélküle,nélkülük.
szerelem hiány van minden porcikámban.
annyira hiányzik már az érzés.
persze ez nem csak mostani légből kapott hirtelen állapot, érzelem... mert hihetnénk ugye hogy az.
de ez sajnos évek hiányából kialakuló kiüresedett csapda.
az! saját magam csapdája. egy olyan kis gödör amit folyton töltögetek valamivel. valamilyen érzéseket cipelek magam elé hogy csak legyen és érezhessek. körül vattázom magam velük hogy ne legyek olyan nagyon egyedül. s akkor persze minden férfi folyton bele kavarodhat az érzéseim furcsa patakjába.

ez meg mi? ez maszlag.

" ópium hozz álmokat..."

tegnap miért szöktem el? tudom én hogy nem a szánkózás volt itt a fő motiváció.
annyira nyilvánvalóak néha a tetteim. mit miért. kiért...

heves csókcsatába keveredni. piros pont! aztán megint nem lehet eldönteni mi álom és mi valóság.

mi érzés? és mi ösztön? és minek mi értelme?

világos. értem én...

"csak mi maradtunk ketten az utolsó cseppben."

ennyi pont elég. talán nem is kell magyarázat. azt hiszem csak élvezem a pillanatokat de racionálisan megfogni a mögöttes tartalmat,értelmet valahogy nem tudom. nem is akarom tán még. ez repít sodor a szélére?


" mert nincs ma más csak vérszívás semmi csábítás mert úgy sem kell belőled más."

"ez a világ olyan kerek!"

ismét új külsővel tűnődik majd.


" a kölcsön hatások hiánya aggasztó."

határok közé terelem magam kicsit
mert tényleg zűrt s nem kisebb űrt zárhatok magam elé,mögé az elmúlt fél évben.

de most hogy végre, végleg újra haza költöztem...
bízok hiszek s innen újra indulva tele reménnyel s valami furcsa boldogság érzettel megcsinálom. akarom. sikerülni fog.

tegnap gyönyörű volt... leszálltam a kis vonatomról s szakadó hó fogad nagy puha süppedős
csodás fehér,finom,friss imádom.
hó
vidék
az én városom
én drága Szabadszállásom.


:D

és szétvet az a belső fény,ragyogás.


persze tudom hogy ami előttem áll és vár rám januártól az nem lesz gyerek játék. sőt.
de hiszem hogy képes leszek rá. mert nagyon akarom.



csodás napok előtt, mögött szeretetben olyan igaziban.



s nagyon hálás sok sok embernek!

most lezárva 3 és fél év.
vagy valami olyasmi.

azt hittem

azt hittem hát...

de annyi már budapestnek ,kollégiumnak és saját terveknek...

de hogy kirúgták!

haza jött... azt mondta: bocs de a lejtőn le.

jó volt az a pofon.

erős a pofon és fáj.

Igen Németh Emíliát kirúgták a kollégiumból.

viszlát TáncsicsMihályTehetséggondozóKollégium.

színpadon halni meg...

szia zöld ágy.

szia szobatárs babrikám.

szia 238!

3 és fél év!

szép szívhez növés vagy.

úgy csüngsz most a szívemen hogy nehéz tépkedjelek.

mint szőr szál a rég borotvált szakállon. hosszú ideig tartod magad , egy helyen és amikor hirtelen jön az a borotva hab. fehér és nem kell oda. és huss a penge már el is távolított mindent. sima puha arc marad csupán. a szakáll a szőr szállak a mosdóba hevernek. és volt nincs. nagy így van vége az itt létemnek is. VOLT VALAMIKOR és MOST nincs!

helyette lesz más!

szabadszállás

erre vártál,vágytál nem?

:)

minden mindenért vagy valamiért

okkal

hiszem

tudom.

jó leszek

nem ígér

de de

nyomasztó évek...

"gyertek most törjetek minden álmot szét... a semmire a semmi az nem lehet mentség."

holdszó

gyönyörű a telihold.
csak kiültem a lépcsőre és eszem vesztve kapkodtam a hold látványáért.
és azért a millió kis csillagért ami rám ragyogta magát
az alföld adta varázs éjjel
igen úgy érzem valahogy azon a két napon amikor otthon vagyok nagyon is rendben van a világ és boldog is vagyok.
aztán mi szedi ezt ízeire?
csak nem a főváros nyomasztása?
a rothadó szagok?
az ide oda pördülés ,állandó rohanás, vizsgák, ostoba emberek tömege.

kiszabadulni ebből még nem.


a kérdéseimet a számba teszem és felteszem.


most pedig repül egy telefon hívás valakinek.

és ne féljetek felnézni az égre. a holdat sokáig a csillagokat kedvesen! és messzire el utazzatok a főváros elől. mert megtisztít ez a friss ez a jó ez a nyugalom.

kutat

van az hogy várom
és fel se tűnik de mégis őt.
aztán rájövök jaj nagyon szeretem
persze sok más dolgom van nekem
pedig én
és akkor mégis miatta nem megy?
ne menne?

téglát néztem.
igen a film a húgommal , hát ő már alszik
nekem meg fáj a derekam és valójában pihenni kéne
nem viselt meg a tegnap csak fáradok és vannak állandó terhek
jó lenne ha nem nyomnának szét belül az emberek ha meghagynának engem őszintének , embernek nem maszkosnak és belső smink mesternek.
azt úgy, annyira szeretném kihagyni, mellőzni.

forgat, pörget.
látom hogy sebezhető és ez felkavar... ha meg kavar akkor mindig ott a vágy mint legerősebb akármicsoda aztán vonzalom... vagy úgy átalakul hogy észre se vehetem: és szeretet és erős érzés.

elcsuklik még a szó is alatta.

télapó boldogságot hozott

Boldog boldog

a hold körül szép volt ma az udvar

szivárvány szín

ki nem hiszi el?

pedig de

kifeszül fel a szivárványra?

és ki viszi át a szerelmet a fogában tartva a túlsó partra?

én tuti nem.

pedig képes vagyok rá nagyon is.

elég terhet cipeltem.

pihenek és a pöttyös túró rudi szoknyámban ücsörögve ülök és boldog vagyok.

dráma okt-vn túl ma.

mikulás tél apó napon túl.

szép kis kedves műsor.

és még jobban imádom a gyerekeket.

villog a lámpa az utcán még hideg sincs. de TÉL (és mindenki fél.)

mostanában mindent megálmodok. félelmetes de jó érzés

és van időm megállni és átélni,megélni pillanatokat.

apró dolgoknak örülünk most.

szombaton este hibáztam e azt nem tudom...

szégyellenem kéne e azt se.

de valójában nem. semmit.

a vágy villamosa ott él mindenkiben.

új korszak kezdődik megint.

úgy személem hogy már alig látom mert nyakig sőt még annál is jobban benne.

„Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik az "adó-vevő berendezésünk." Ugyanabban a városban néha elmagányosodunk, néha sokan körénk gyűlnek. Ezért írhatta tréfásan Füst Milán: "Apróhirdetés. Meglevő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!" Szeretnénk szerelmesek lenni - és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.”

/Popper Péter/

szerintem létezik a mikulás

és most jön a megkukulás.

nem még nem!!!

„Nekem van életem, csak helyett csináltam benne neked!”

nektek.

ki olvassa el ezt?

nevetek

nagyot őszintén.

én

deutsch

Anziehungskraft

Anziehungskraft

und und Lächeln!

Jó Éndzsölnek

a lelki ismeret könnyed mozdulata az írás.

és okt18. (koli ágy)

szótlanság

a szótlanság valójában másfajta (kreatív ) szavak nélküli összetartozás. én nem szólok mert már nincs szó. nem kell. kevés. szavak nélkül beszélni más csatornákat használni egy kapcsolatban annyit jelent mint valahol,valami mentén összetartozni. amikor már a hogyan? és a miért? nem érdekes, jelentéktelen. akkor a szó hiány kreativitása majd beszél. és elég egy nézés, mosoly. egy lelki ismeret. a léleknek az ismerete. ha már annyira ismerek valakit. és tudod nem a rosszat: a drogost,az iszákost, a züllött fiatal meg nem értett kamaszt látja. hanem ismer és nem azt mondja amit mondani kell. mert nem szól semmit.
és ne szóljon semmit.
mert az sokkal erősebb és ha én látom be hibáimat ködök nélkül minden súlyukkal.
na az fáj.
de épülhetek belőle nagyobbra.
és érthetem azt minek mi volt az oka bennem.
és hogy semmi nem történt véletlenül velem.
és ha elhagyom persze jobb nekem.
de szenvedni meg kell érte.
mert belekezdeni kellett. igen is a részem volt ,hozzám tartozik.


de ha nem fojtott volna meg majdnem... nem jut eszembe kihúzni a dugót és azt mondani ELÉG.


(napló részlet.)


Jó Éndzsölnek rengeteg hála,szeretet azért mert velem volt,van ebben a kicsit sem könnyű most harcban,helyzetben.
és nincs ez hiába sohasem én tudom. én látom. én érzem. én hallom.