hagylak2011menj.

Szia 2011!

mindig próbálgatom tiszta lappal kezdeni.
olyan meg sosincs.

tintásan hát de itt vannak 2011 napjai,lapjai... egyszerű szavai.

a májam,kancsal szerelem,másik szoba, csehova, drog, batta, "nem nem szeretlek nem érted?", álmok, kínzások, vágyni, lelkileg,testileg mindenestől egybe olvadni valakivel.,kötél, odt, dombóvár, szolnok, feneketlen felhőtlen nyár, hosi, csillagbölcsik, csillagtelepek, kisjátszós éjszakák, faházas merülések, pusztába kifutós napfelkelték, délegyháza, dunavarsány, király utca, szerelem kiteljesedés, kincset a kincsnek adom. , rengeteg új ember..., tenyér, szeptemberfest, keletiblokk, BELGIUM, kötélen mászás, sziklán futás, 18 születésnap, repülés, kajakozás, csodálatos helyek,öngyilkosságok , titkos vágyak, színjátszások, lágymányosi híd, deák tér, zülük, marcangolás, kirúgás, tudattalan, zp tüntetés, múzeumok, szőkék, barnák, csókok. betyárház, betyárok, ...

végtelen szóáradat hagyná el a szám. ( de egyik legeseménydúsabb évemen túl.)

féktelen ,megállíthatatlan örvénylő 2011.
sok szeretettel a szívemben elköszönök.
de amit őrizni kell azt őrzöm.


boldog újat, 2012 mutass nekünk csodát, varázsolj el a pillanataiddal.

rég vége a nyárnak

"csak nyomom az ágyat, és nem nyújthat vigaszt már semmi,
túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni,
túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni.
Könnyek tengere, keserűség vize patakzik arcomon,
folyjon csak - sajnálom magam.
Engem nem érdekel, hogy mit akarsz tőlem,
egyedül maradtam, ne kérj belőlem már többet."

/vad fruttik/



folyton csak az önmarcangolás a küzdelem.
aztán hallgathatod a depresszív dalaid s szépen lassan beleringatod magad az önsajnálat a gyengeség mély bugyraiba.

pedig olyan szép lenne a világ oda kint. ablakot nyitni újra mindenre ami jó volt.
gyűlölöm már ezt az életmódot a pusztítást.
mocskos kis hedonizmus.
amikor azt hiszem kikerülök belőle na akkor vagyok a legmélyebben.
ördögi pöcs kis körök!


év jellemzés?
2011. HÚHHHHH

gyönyörű pillanatokat adott és az egész iszonyatosan féktelen volt és szabad.
korlátok ,határok nélkül ki élveztem mindent. ugyanakkor elvesztem.
eltűntem, meg semmisítettem saját magam.

hányan tűnünk még el?
mennyi jó ember akar elmenni?
csak mert nem tudok megküzdeni a bennem lévő sokkal és jóval?!

persze saját maguktól ijednek meg.
félnek mert tudják hogy annyi mindenre képesek és annyi meg még annál is több dolgot véghez vihetnének. gyengék,gyávák,kevés a hitük.
nem bíznak önmagukban.


pedig elengedhetetlen...



legyetek jók most már nem kell túl sok.

feketepéter.
"a gonosz nem az aki kínoz oda bent... hanem? aki könyörög hozzád hogy ereszd szabadon az a gonosz akiről végig azt képzelted hogy jót akar neked..."

szabadon volt eresztve.
talán túl sokáig is.

"te is mint mindenki élni szeretsz leginkább."



ég a szám a csókostól.


maradunk. FENT!

korcsolyázott szívű

"kipróbálunk olyan dolgokat ami szépnek látszik de fojtogat."

labirintus. idő is van egy életnyi. karácsony éjféli mise. pedig amúgy nem katolikus a vallás nem is lényeg a hit annál inkább meg az erő. és hogy hideg van ott bent de itt kint még sincs. tényleg olyan néha mintha egy kábszeres ,belőtt ember írná ezeket? pedig ha jobban megfigyeljük ezeket egy 18 éves össze zavarodott lány írja. már amikor össze van éppen zavarodva. eléggé elcsúsztam ám de most úgy boldog vagyok. és szeretet. a képzetem vezet a semmin át. minek kapkodjak el bármit is? zajlik, történik, pont úgy ahogy kell neki. nem megyek a dolgaim után. az aminek meg kell találnia, megtalál nem? van olyan hogy sorsom. "legyél a mérleg amin mérhet a menny" nyitott szívvel.

gyanta

nem teperem, kaparom magam szét.

furcsa gondolataimnak nem hagyok majd akkora tár helyet.
és igyekszem összefüggően írni.
nem ezek nem megfogadom hogy jó leszek ismét ,újra kísérletek.

eltöprengek.
annyira szép az izzósor a fán.
csillog
a szaloncukor is finom.
a habcsók idén nem jó de nem is baj.

töprengek egy jó élet kezdetén. ? vagy hogy miért sikerültek így a dolgaim?
nehéz ebből kilábalni tényleg.
nem nem sajnáltatom magam.



annyira imádom a gyanta illatot.

kilábalva majd ezekből a depresszív menekülős időszakokból ... biztos könnyebb lesz.
és akkor édesapám is újra megtalálja bennem azt aki voltam.
akit lehetett szeretni.

s káros szokásaimról lemondva. JOBB lesz nekem.

persze ez is mint minden más amit és csinálok,találok ki sokszor magam köré... rajtam múlik.
áll vagy bukik.

eleget buktunk.





BOLDOG, áldott karácsonyt kívánok nektek drága barátaim!

cím nélkül

én télen is ennék dinnyét ha lenne.

fürdőruhában úsznám végig a havas tájat.

pingvinekkel koktélozok ma is .


hiába van óra.

ó de szép az a mikulás figura ott az ablakodba.

nyissál ablakot a szívemre már na hát.

karácsony.


kalácsom.
melegített szívem.
hűl. hűtsd le magad drága.


abba kell hagyni ezt. a blog írást is. mindent egyszer.
búcsút venni és : SZIA! gyorsan elfutni hagy ropogjon a hó.

*utolsó cseppben.

"hát hol van ő a nagy szív bűvölő?!"

akkora a magány mégis.
ki se kell jelenteni.
meg amúgy nem is érzem
csak amikor a lelkem és a testem együtt szegény nélküle,nélkülük.
szerelem hiány van minden porcikámban.
annyira hiányzik már az érzés.
persze ez nem csak mostani légből kapott hirtelen állapot, érzelem... mert hihetnénk ugye hogy az.
de ez sajnos évek hiányából kialakuló kiüresedett csapda.
az! saját magam csapdája. egy olyan kis gödör amit folyton töltögetek valamivel. valamilyen érzéseket cipelek magam elé hogy csak legyen és érezhessek. körül vattázom magam velük hogy ne legyek olyan nagyon egyedül. s akkor persze minden férfi folyton bele kavarodhat az érzéseim furcsa patakjába.

ez meg mi? ez maszlag.

" ópium hozz álmokat..."

tegnap miért szöktem el? tudom én hogy nem a szánkózás volt itt a fő motiváció.
annyira nyilvánvalóak néha a tetteim. mit miért. kiért...

heves csókcsatába keveredni. piros pont! aztán megint nem lehet eldönteni mi álom és mi valóság.

mi érzés? és mi ösztön? és minek mi értelme?

világos. értem én...

"csak mi maradtunk ketten az utolsó cseppben."

ennyi pont elég. talán nem is kell magyarázat. azt hiszem csak élvezem a pillanatokat de racionálisan megfogni a mögöttes tartalmat,értelmet valahogy nem tudom. nem is akarom tán még. ez repít sodor a szélére?


" mert nincs ma más csak vérszívás semmi csábítás mert úgy sem kell belőled más."

"ez a világ olyan kerek!"

ismét új külsővel tűnődik majd.


" a kölcsön hatások hiánya aggasztó."

határok közé terelem magam kicsit
mert tényleg zűrt s nem kisebb űrt zárhatok magam elé,mögé az elmúlt fél évben.

de most hogy végre, végleg újra haza költöztem...
bízok hiszek s innen újra indulva tele reménnyel s valami furcsa boldogság érzettel megcsinálom. akarom. sikerülni fog.

tegnap gyönyörű volt... leszálltam a kis vonatomról s szakadó hó fogad nagy puha süppedős
csodás fehér,finom,friss imádom.
hó
vidék
az én városom
én drága Szabadszállásom.


:D

és szétvet az a belső fény,ragyogás.


persze tudom hogy ami előttem áll és vár rám januártól az nem lesz gyerek játék. sőt.
de hiszem hogy képes leszek rá. mert nagyon akarom.



csodás napok előtt, mögött szeretetben olyan igaziban.



s nagyon hálás sok sok embernek!

most lezárva 3 és fél év.
vagy valami olyasmi.

azt hittem

azt hittem hát...

de annyi már budapestnek ,kollégiumnak és saját terveknek...

de hogy kirúgták!

haza jött... azt mondta: bocs de a lejtőn le.

jó volt az a pofon.

erős a pofon és fáj.

Igen Németh Emíliát kirúgták a kollégiumból.

viszlát TáncsicsMihályTehetséggondozóKollégium.

színpadon halni meg...

szia zöld ágy.

szia szobatárs babrikám.

szia 238!

3 és fél év!

szép szívhez növés vagy.

úgy csüngsz most a szívemen hogy nehéz tépkedjelek.

mint szőr szál a rég borotvált szakállon. hosszú ideig tartod magad , egy helyen és amikor hirtelen jön az a borotva hab. fehér és nem kell oda. és huss a penge már el is távolított mindent. sima puha arc marad csupán. a szakáll a szőr szállak a mosdóba hevernek. és volt nincs. nagy így van vége az itt létemnek is. VOLT VALAMIKOR és MOST nincs!

helyette lesz más!

szabadszállás

erre vártál,vágytál nem?

:)

minden mindenért vagy valamiért

okkal

hiszem

tudom.

jó leszek

nem ígér

de de

nyomasztó évek...

"gyertek most törjetek minden álmot szét... a semmire a semmi az nem lehet mentség."

holdszó

gyönyörű a telihold.
csak kiültem a lépcsőre és eszem vesztve kapkodtam a hold látványáért.
és azért a millió kis csillagért ami rám ragyogta magát
az alföld adta varázs éjjel
igen úgy érzem valahogy azon a két napon amikor otthon vagyok nagyon is rendben van a világ és boldog is vagyok.
aztán mi szedi ezt ízeire?
csak nem a főváros nyomasztása?
a rothadó szagok?
az ide oda pördülés ,állandó rohanás, vizsgák, ostoba emberek tömege.

kiszabadulni ebből még nem.


a kérdéseimet a számba teszem és felteszem.


most pedig repül egy telefon hívás valakinek.

és ne féljetek felnézni az égre. a holdat sokáig a csillagokat kedvesen! és messzire el utazzatok a főváros elől. mert megtisztít ez a friss ez a jó ez a nyugalom.

kutat

van az hogy várom
és fel se tűnik de mégis őt.
aztán rájövök jaj nagyon szeretem
persze sok más dolgom van nekem
pedig én
és akkor mégis miatta nem megy?
ne menne?

téglát néztem.
igen a film a húgommal , hát ő már alszik
nekem meg fáj a derekam és valójában pihenni kéne
nem viselt meg a tegnap csak fáradok és vannak állandó terhek
jó lenne ha nem nyomnának szét belül az emberek ha meghagynának engem őszintének , embernek nem maszkosnak és belső smink mesternek.
azt úgy, annyira szeretném kihagyni, mellőzni.

forgat, pörget.
látom hogy sebezhető és ez felkavar... ha meg kavar akkor mindig ott a vágy mint legerősebb akármicsoda aztán vonzalom... vagy úgy átalakul hogy észre se vehetem: és szeretet és erős érzés.

elcsuklik még a szó is alatta.

télapó boldogságot hozott

Boldog boldog

a hold körül szép volt ma az udvar

szivárvány szín

ki nem hiszi el?

pedig de

kifeszül fel a szivárványra?

és ki viszi át a szerelmet a fogában tartva a túlsó partra?

én tuti nem.

pedig képes vagyok rá nagyon is.

elég terhet cipeltem.

pihenek és a pöttyös túró rudi szoknyámban ücsörögve ülök és boldog vagyok.

dráma okt-vn túl ma.

mikulás tél apó napon túl.

szép kis kedves műsor.

és még jobban imádom a gyerekeket.

villog a lámpa az utcán még hideg sincs. de TÉL (és mindenki fél.)

mostanában mindent megálmodok. félelmetes de jó érzés

és van időm megállni és átélni,megélni pillanatokat.

apró dolgoknak örülünk most.

szombaton este hibáztam e azt nem tudom...

szégyellenem kéne e azt se.

de valójában nem. semmit.

a vágy villamosa ott él mindenkiben.

új korszak kezdődik megint.

úgy személem hogy már alig látom mert nyakig sőt még annál is jobban benne.

„Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik az "adó-vevő berendezésünk." Ugyanabban a városban néha elmagányosodunk, néha sokan körénk gyűlnek. Ezért írhatta tréfásan Füst Milán: "Apróhirdetés. Meglevő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!" Szeretnénk szerelmesek lenni - és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.”

/Popper Péter/

szerintem létezik a mikulás

és most jön a megkukulás.

nem még nem!!!

„Nekem van életem, csak helyett csináltam benne neked!”

nektek.

ki olvassa el ezt?

nevetek

nagyot őszintén.

én

deutsch

Anziehungskraft

Anziehungskraft

und und Lächeln!

Jó Éndzsölnek

a lelki ismeret könnyed mozdulata az írás.

és okt18. (koli ágy)

szótlanság

a szótlanság valójában másfajta (kreatív ) szavak nélküli összetartozás. én nem szólok mert már nincs szó. nem kell. kevés. szavak nélkül beszélni más csatornákat használni egy kapcsolatban annyit jelent mint valahol,valami mentén összetartozni. amikor már a hogyan? és a miért? nem érdekes, jelentéktelen. akkor a szó hiány kreativitása majd beszél. és elég egy nézés, mosoly. egy lelki ismeret. a léleknek az ismerete. ha már annyira ismerek valakit. és tudod nem a rosszat: a drogost,az iszákost, a züllött fiatal meg nem értett kamaszt látja. hanem ismer és nem azt mondja amit mondani kell. mert nem szól semmit.
és ne szóljon semmit.
mert az sokkal erősebb és ha én látom be hibáimat ködök nélkül minden súlyukkal.
na az fáj.
de épülhetek belőle nagyobbra.
és érthetem azt minek mi volt az oka bennem.
és hogy semmi nem történt véletlenül velem.
és ha elhagyom persze jobb nekem.
de szenvedni meg kell érte.
mert belekezdeni kellett. igen is a részem volt ,hozzám tartozik.


de ha nem fojtott volna meg majdnem... nem jut eszembe kihúzni a dugót és azt mondani ELÉG.


(napló részlet.)


Jó Éndzsölnek rengeteg hála,szeretet azért mert velem volt,van ebben a kicsit sem könnyű most harcban,helyzetben.
és nincs ez hiába sohasem én tudom. én látom. én érzem. én hallom.

mosolygó hóember

Mindig mosolyra kész a szája.
mindig így a legjobb.
:DDD



sálálálá.
boldogság ködöket robbantottam.

"ne legyél már hóember!"


és én várom a vasárnapot.
csak legyen nap.
és meg gyógyulok.
a köd megbetegített
:)




szép álmot.

te be te g

nem szapulom.nem írom alá,le,belé.


fölösleges.


nem tudom mit lehetne még leírnom.

otthon vagyok.
valami beteg.
vagy újabb lelki ,Leleki lel e ki?!
összetörés.

mi ez
újabb vacak kis ördögi kör?

torok gyuszka muszka nyuszka.


igazából ez az egy helyben levés. a változás a változni akarás elhatározásai.
azért beteg az ember hogy változzon ,értékelje már végre át miben is van benne jelenleg.


és úristen! tényleg rajtam múlik.
ezek az én nagy,kicsi, elfuserált, elbaszott,sikeres döntéseim.
lesznek. vannak.


szeptember óta azért lássuk be eléggé sok minden zajlott le bennem, körülöttem.

és mégis mindig a szar jött ki...
a teljes káosz.
az őrült ide oda kapás.
a végkimerültség.
és a magány.

november közepe.
folyton magamat ismételtem volna?
eléggé sanszos hogy igen.
az baj.
drogok
a dr.
og
ok
ok?!



csillanó kis dér a fákon mintha tél lenne itt
mindennek dérrel álló hamvas gyújtó
fonák
haló
sző a pók.


megint ez a hibbanás ez a döbbenés
zsibbadás.
elég lesz.
káosz van és rossz képet festek önmagamról
azzal?
mivel is?


ha bevallom bűneim.
ezek nem bűnök tulajdonképpen.
bár lehetnek azok is.
ezek az én rossz döntéseim
és amikkel saját magam sodrom a szakadék széléhez.
onnan csak egy lökésre,lépésre várva búslakodok.
majd rájövök hogy á pedig még annyi dolgom van annyi mindent véghez akarok vinni!
és bumm megfordulok és vissza sétálok a helyes irányba.
majd eljutok egy bizonyos pontig. ér valami nagy trauma,sérelem,igazságtalanság és akkor fogom magam és vissza zuhanok a szakadék mellé arra várva hogy na most akkor ugrom.


húzza vonna.
ide oda.



semmi értelem.
semmi

ösztönök,érzések.
irányok?




"De nézd az enyéim már sokat repült tollak, kicsit szürkék, de öltsd magadra és a Mennybe visznek majd.
Úgy hiszem, hogy attól még a Föld marad a kedvenc bolygóm." /Zselenszky/







nevess!
emberi legyél.
vagy embertelen de nyers, friss
csináld csináld jól csináld.




de jó lesz. minden. ugye?
nyugtassad csak magad!


"Ha megáldottak a tehetséggel és bárkivé lehetnél, mi tilt attól, hogy önmagaddá legyél?"
/Zselenszky/





megtanulom újra vállalni önmagam. volt hogy már ment. tényleg nehéz. nehéz magammal elboldogulni. mert akárki akármit tegyen,mondjon.
... faj súly. : D
kimondom,megteszem.
nem lapítok nem kábítom el érzékeim csak azért hogy másoknak könnyebb legyen.
velem , ellenem?


igen talpra,sarka, állni állni állni



megbecsülni hogy él.

beszélni,írni kár.
tenni tenni
enni inni állni tenni.


megpróbálni? nem megcsinálni.

valahol terror volt

temetne az maga alá ha hagynám.
de erősnek
jó szivacsnak lenni
maszívnak és szétszabdalhatónak.
mindegy mi fröcsög víz,kóla,vér.
egy.


ma terror háza.
volt.
terror is van
lelki,fizikai egyaránt.
ez most mégse a boldog béke idők kora.
talán a legnehezebb idők?
eddig.
mindig jobb.
jobbra törni.
töröm az útam.
a célt nem látom már csak megyek és írok és vagyok és levegőt veszek.
és már az is zavaró.

furcsa hely ez a föld...

nem nekem lett ez így kitalálva.
vagy pont most tanulok, döbben a káros oldalára.
ide egy kórlapot.
diagnosztizálj kérlek.



meg volt Írok boltja fellépés is.

"mindenkinek van de többségnek csak mirigyben..."

hova repülünk vele?

angyalos,metrós,tényleg szeretszes új darabokkal a valahol haladó.
meg aztán szalagavató.
abroncs?
nekem köszönöm nem.
hova ez a sietség benetek? ez a sok nyál?
miért?
és miért fröcskölödtök s veszítek ki bicskátok ha nem vagyok ott?
fájna ha nem lenne néha megkeményítve.

de jó edzés ez.
remek lesz valahol,valamikor.


meg a vasárnapi munka is.
csillagok az égen este 6 óra de a nap már nyilván lebukott.
nem baj és a semmi közepén pakolom,cipelem,emelem teszem.

mert épp az kell.
szenvedés?
ó én nem annak fogom most fel.
még ha a lábújjam csontá is fagy.
akkor se...


panaszkodsz itt megint ezen a hülyeségen meg azon is.
rágódsz a múlton a lelki sebeid tépkeded.
közbe valami majd ugyis lesz.



de tudod jól...
mert tudd.
szépen leérettségizel és nem volt hiába az 4 év a koleszban az a 4 év a suliban...
sőt azok a délutánok se.
a hétvégék.
egy se...
soha!
mindig minden engem szolgált,hozzám tett, belőlem vett.



igen...


azt hiszem a fáradtság
nem
ne beszélj mellé.
belé
át
neki
rajta



holnap megnyugvás.
és látom talán.
sőt látom.
persze még ez is zavaros
egyenlőre felkavart patakban folyás.

reped a cérna

tulajdonképpen mi végett az egész?
mi a miatt ez a nagy harc a félelmetessel és a láthatatlannal?

vagy én vagyok az önző lény?

miért ez a kérdések...
vagy kinek
már nem is kérdés csak töprengés.

én sírok vagy értem sírnak

tényként kezelem hogy jobb szemem napok óta könnyezik, szúr.

nincs benne semmi.
vagy minden pont ott lapul
színek,emberek,sérelmek.

őszi a szünet
jó az idő
minden a remek lenne.
de miért ez a kiábrándulás?

mintha nekem nem is lennének barátaim
kire számítsak mikor hol kivel
felismeri e valaki hogy mi ez itt?
látják e...
én szúrtam el.
mindig én hibázhatok
az én hibáim nem hibák azok hatalmas vétkek az emberiség ellen és önző tettek.
kihasználások.
mert én miért nem?

nem vagyok már képes ezeket felfogni.
mi a cél ezzel?
ebben is?
a semmi.
haladunk az űr felé


te ott vagy évek óta és én számítanék de nem kihasználnék és akkor kapom hogy én az önző dög. csak mert más útakon sétálok.
köd van.
ez a köd mindenkit elvakít és nem látnak a lényeg mögé
mert az a lényeg amit ők hisznek valójában már rég nem az
minden átalakulóban
és szépen elmúlik.


hiába.

ezek az érzések csak jönnek és támadnak szándék nélkül lüktetnek a nyakad fölött.
elveszik a józan ítélő képességet.



mi a szerep most?
nincs se maszk
se szerep

szerek sincsenek nem is kell már.
ami kéne az még messze
küzdeni kell
akarni
teljes szívből, hittel akarni.

pont

SZERETET.

zizi vagy novEmberke!

csukott szemmel megyek és hiszek tovább.

szia NOVEMBER!

ismét emberes hónap!
untam is már ezt az oktot!
oktondi
és semmire nem jó.
de jó volt
nem nem volt jó
kurvára de.

na nincs ideje hogy veszekedjél ezzel a semmivel.




hát ez az?
na mi van?
megint markolom a semmit.
lapátolom a szívembe a hordalékot.
kavicsok még mindig.
kagyló maradványok.
ideg
sértő van dúc dúc van hatalom az indulataim fölött
NINCS IS!


és " nincs időm az emberekre nincs időm a szerelemre."


kibaszottul felgyorsult szart élek...
élek?
rohanok.


dolgozok.
őszi szünet.
jó ez.

a meleg puha novemberi nap pírja megégette arcom.
a tarkómon napsugarak.


a kezeid a sugarak?

hoppá
jó ha a tűz körül van egy két kósza vas ami felmelegíthető.

ki használ ki kit?
már nem tudom.
de jó élvezni hogy vagyok
és nem utolsó szempontként néha talán fontos is.
ennek vagy annak.
mind 1?
kurvára semmi nem az.


Emmi most már biztos síneken fut csak az állomás felé.
és hopp.





most kimegyek a temetőbe.
mert halottak napja
a nagy 6 tagú drága család kibaktatja magát és meggyújtja mécseseit.



(Prielle Kornéliának is viszek egyet... ne aggódjatok. neki is! ő a fény! ő is...)






csillagos ég alatt akkor ma.
és érzem a leheletem.
hol?


a bőrödön.
valaki másén már.
ott liheg.




:)

szabad álmok e?!

Boldogság.
szabadszállás
de ideg
mint atom
és kis csibe
pici türelem
nagy igények
sok sok



semmi
minden.

kaparni,teperni,szeretni?

tesztek

emberek

élet

miért a legfáradtabb pillanatomban kap el hogy itt bármit is közzé tegyek jelentéktelen jellemem gyengeségéről?!

ok

ok

korcs

okoskodó

semmit se mondó mégis mindig minden hol ott lévő akar kimondó

szavakat aggató kis maci

a semmibe

kiabáló

eszeveszetten kapkod

óráról elkésik

jéggel jegeli a feje gondjait

és nem gondol semmire

a felelősség rajta

hát rajta hát és csináld a dolgot.

fuss 4 kört.

iskola körül

jó az eredmény

töri órán hagyd és ragaszd ki a gondolataid az osztály terem plafonjára

miért?

csak mert másképp gondolsz a náci németországra.

más a gondolat meneted a megfogalmazásod

és igen nekem nem jó az ami a történelem könyvben áll.

hazugságot a múltról nem nyelek be.

nem nyelek le

nem

nyelni

pedig de.

köpni soha mindent lenyelni most.

elfojtani és megtartani magadnak.

meg maradhat a szorongás is.

meg a 6 hét kimenő megvonás.

mint börtön.

december második kicsit távol

de értsek én meg mindent.

legyek én a jó fej.

az alkalmazkodó okos kis diák.

aki ma fél 7-re fizikailag,lelkileg,agyilag kimerülve beérkezik a kollégiumba az iskolából hol már megint ízekre szórta magát...

és ez panasz?

én most itt panaszkodok a klaviatúrának.

kinek?

minek?

mi a faszért ez az egész?

hol lesz a jó és okos gyümölcse már...

hol...

és a kérdőjel ott van a tekervényes felett.

a szívben a lélekben.

és a dohány.

de holnap eldobás és lazulás.

aztán az őszi szünet majd csodákat kotor elém.

vagy kitúrom magamnak a föld alól.

kaparni,teperni,szeretni.

szabadságos

Otthon.

Szabad.

Boldog?

jégszív.

olvasszál már fel te valaki te ott!

:)

most természet. csend. család. logikátlanság. veszekedés. trauma. hiány. barátok. szerelmek. rajz. ország város . fotó. park. könyvtár. petőfi. meleg. kályha . apa . anya. nővér. bátty. húg.

én! mi?!

itt

ott

hatan.

heten

mi vagyunk.

egyenlő varázslat

kitárt lélek és kiszálló mosolyom az ablakon kering a kozmoszod felé. ;D

kuss

ilyenkor néha azért eltöpreng hogy mi lett volna ha a másképp csinálja a dolgait.
nem nem azokat amiket már megtett.
nem bán meg.
ha mondjuk nem Budapest?
ha nem drámatagozat?
ha ha ha?

és nevet.


nehéz.
a súlya a föld alá húz.
és tudom nem csak nekem.
a koli szét öl.
tárgyalás? Németh Emília esete,esetei miatt?!

miért most minden egyszerre ömlik a nyakba?!



nem én őrültem meg a világ a környezetem nem képes feldolgozni.
holott ez egy kibaszás.
a rohanó moralitás.
zaj játék az agyatokban.
nem látnak.
nem


és ha én?!


mert én csak...

de nem erőlködök
süketek közt persze hogy szenved aki soha nem volt vak.

kuss

fagyott keddbe rekedve

reggel
mákos
véres
vétel
sorszám
vár
tű
ad
aztán
ekg
időpont
pont
...
imi
saci
szendvics
paradicsomlé
kávé
cigi
kocsma
hubi
villamos
ellenőr
leszáll
sétál
beér
kiér
összér
gondol
szemet szed
öldököt
de nem köldököt
ködös köldök
meg gondolás
z.
aztán berlin felett az ég?
de na nem.
metró?
bérlet nélkül
képtelen
a kép tele.
tél
hideg
szeretem a hideg szagot
a melegszendvicset is teával ami forró.
és a hangszalag,száll gyulladás enyhülésben.


hétvége váró.
mert végre Nóra!
és nincs óra. :D
(aj de nem szellemes ez.)

szombat könyvtár a drága szabadszállás városban és esti forraltboros sokat beszélgetős tervezve.
jaj de jó lesz már látni
és sok sok FULI,füli.


ez a koli könyvtár még mindig hideg
pedig a könyvek akár meleget is tolhatnának ki magukból.


nah passz!
;)

ott robog október úr!

szeretem az október hidegét

a hangszálam melegét

az ő foltos ingét

a meleg mellényt

a maci fröccsöt

miért van másmilyen fröccs is?

oktEmber

oktalan

de Szolnok immár szemeim előtt két csillagos.

fényes

és Glob.

haj jaj.

jó vOLT!

volt

áram.

os os

meg pénteken sokaságos

riocafé,akác,57,lámpás,57, sok os.

tél

hideg szag

van.

jó jó én szeretem.

meg valami fura szeretek valakinek a lelkébe dolog motoz

miközben érzem hogy szét vagyok ebben a könyvtárban

meg beteg.

meg ja. hangom nincs

elbújt.

és most?

és holnap meg vért csapolnak és tapaszokat tesznek rám

miért?

csak mert szeretnek az orvos engem vizsgálni és nem mást.

az roppant fontos lett most.

és és?

mi van még?

ja sEmmi.

+ hogy.

október az ember.

szeret et et etet.

kolis meg zűrös a húrok feszülget.

tér tó

ér vény?

érvényes e?

hitelesít majd a menny.

addig Emília

ma meg újra élő.

fasz a!

rengteg minden zavar.
de igazából semmi.
vagyis egy könyvtárban ülök.
vagy A könyvtárban.
a nézőpont ugye?!

ami megőrjít baszki.

meg a blaha.
meg a király.
meg az arcok
meg a hangok.


és a drog.
nevezük csak nevén dr.og-ot.

gyógyszer,alkohol,cigi,fű.
és a minden ami az életben függeszt.


függvényeket állít és próbálgatja a határaim.
holott
én
maradok az aki 4 évvel ezelőtt budapest mellett tette le voksát és azóta itt él.

él?
élet volt e?



most hogy túl vagyok egy kísérleten amire csöppet de még annyira se vagyok büszkve...
hogy inkább nem nevezük nevén a történteket.
csak azt hittem game over.
és Vége az egésznek és röpke 18 jutott.


48 óra nem alvások után csodálkozol?
joggal szegezem a kérdést agyam tiszta felének
bár az amygdala uralkodna.
haha.




meg aztán...

jó.
csönd.



hallgatás.

éljünk újra.
nehéz persze vissza menni valahova.
de vissza megyünk.
leszokunk.
abba hagyjuk.
és ismét azzal a tisztasággal amiben még 16 évesen is bátran hittünk.
megyünk előre.
persze a tisztaság fakult.
apadt.
pazarolt.
adott
vesztett,nyert.

de tudja belül hogy szeretetre igazira mindig is képes lesz.
és nem kell ide nekem a tudat meg a modosítása.
anélkül sokkal szebb lesz újra.új helyen.


aztán egy fasza érettségi.
és nem vagyok se lelki semmi se beteg.



PONT.

A.P. valamire.

Meztelen testek érzelem

kalácsban dübörögnek.

Elpárolognak a szagok

ha meggyújtom borszesz égőm.

Fény töri ketté az üveget

ahol elvágtatnak

a szerelmesek a fejem felett.

Minden zajlik tovább

De közben bele szívtál

a mexikói füvedbe.

Én meg piros káróval

takarom fejem előled.

Oly mocskosan

szikrázik most a nap.

Hogy megfogom és ott hagyom.

Bezárom egy Dalba csak hogy

újra belém hangolja hangszerét

a félelmetes karma.

Hiába!Fogaim réme nem alszik

Harapni kívánna az izzadt húsba.

Türelem. Ott történik a csoda

hol jövőt teremt a múltam

egy másik emberben.

Mi marad hát?

a kölyök angyal ki tovább cipeli

vas maszkjait a hideg bőr melegítő esőben...

(nincs vége. nincs forma. csak kihányta a tollam egy lapra.)

ó és nem vagyok precíz se csak ösztönös.

cím az... AZ NINCS NEKI!

sosebánom

"a szeretet nem szól... néma csöndben jár"

lépdel a fák hegyén leszáll és meggyógyul.

angyal szárnyat növeszt.

hogy kivágja bicskával mert elrepülni képtelen.

a tüdőgyulladás voltaképp lélekgyulladás.

az orvosok nem ismerik.

haha

és ha azt írom?

Borderline.

mi jut eszünkbe?

na ki?

haha.

"olvadt jégen korcsolyázok.

veszélyes most minden mozdulat...

nem siess úgy szép lány!"

mosolyogni kell.

és az élet nem életnek nevezhető ha nem élvezed... ha nem vagy közben boldog ha nem azt csinálod amit akarsz.

mindig arra törtem a pálcám hogy úgy legyen!

úgy ahogy a karma akarja.

a karmám.

a sorsom.

beteljesülni szeretne már.

ahogy most.

hagy tegye amit szeretne.

sodródás az árral.

egy szép tiszta patakban apró kavicsként lebegek.

de az a jó benne hogy gyönyörű kagylókkal találkozom.

akik csak pár kedves szóval egy apró mosollyal.

de mindent meg tudnak változtatni.

akár a víz folyását is.

és lehet koszos épp a patakom.

de azért lesz koszos és véres hogy meglehessen tisztítani.

köszönöm a Barátaimnak.

(még ha nem is olvasnak. én hálás vagyok nekik akárhol,akárhogyan.)

boldog sikítás.

lenne ha nem szorongatna a mandulám a köhögésbe.

gyógyul.

és otthon van a vadonban.

fekszik a sarokban.

ja és volt egy Vasárnap ahol megfordult a világom pár pillanatra.

Zöldpardon Zöldpardon!

próbáltam én is megmenteni.

de jövő nyáron találkozunk a pardonba.

azzal akivel épp kell majd. ;)

most pihen.

elmegy boltba jegeskávét iszik és cigarettázik.

nem a cigarettáról leszokik.

a lélek nem akar tovább marakodni.

és Nóra! ha hallasz még keress meg.

szószó

cirkusz.

hullám vasút.

életemen tényleg egy libikóka.

hálózsákban marakodva eső mosta szabadszállás szagos.

legjobban.

jól

senki sem tudja hogy mit gondol miért táncol mit szaval mit akar.

változatlan szív gödrökkel.

és magas esésű vízeséssel. (tudod ami a könnyből van.)

otthon.

beteg.

lázas.

izmos.

térd véres.

tüdőgyulladás

felgyulladt a szervezetem mert nem bírta el ezt a sok megpróbáltatás féle maszlagot.

pihenünk.

és 5 féle gyógyszer szedünk.

hűj dej úúú

és közben gondolunk a férfiakra.

vagy A férfira.

de már teljesen elvesztem az ösztön függvényem hálójában.

és abban kivel milyen a kapcsolatom most?

jó?

nem?

nem érek rá az emberekre.

nincs időm se a szerelemre se az emberekre.

még magamra se.

most csak a gyógyulásomra és alvásomra lesz időm.

pont.

ja meg tanulni is kellene úgy azért.

van még valami az egyik zsebemben...

:)