Minket is utolért és fogva tart a rettegett KÓR.
Igen tudom túlzó és drámai ez a mondat, de hogy is írjam le? Koronásak vagyunk. Covidos család. Szoptató anya covid története. Igen egyik se az én számból való, érzem... mint valami béna újságcím ami a szenzáció hajhászásra hívatott.
Szóval ahogy egy az egész kezdődött... azt hogy kitől hogyan kaptuk el, nem vissza követhető lehetséges feltételezéseim persze vannak:
- Vagy a Heim Pálban amikor vese Uh-n voltunk Robcsikával. (előttünk covidost vizsgáltak bent , szóval simán lehet.)
- Vagy anyóstól aki előtte lévő napokban ízlés szaglás elvesztésre panaszkodott bár neki negatív lett mind a gyors teszt mind a pcr teszt eredménye.
- Vagy igazából bárhonnan ahol megfordultunk az utóbbi időben, (ami dm,bolt... és kb ennyi...) és még Robi is haza hozhatta a munkahelyéről.
Tehát hiába vagyunk itthon a minimális kimozdulásaink alkalmával bőven akad alkalom rá hogy kapcsolatba kerüljünk a vírussal.
1. nap : Március 18.-án reggel még teljesen jól voltam, a szokásos esti szoptatós maraton utáni fáradtságot leszámítva, aztán hirtelen egyik pillanatról a másikra elkezdett rázni a hideg, és éreztem hogy ebből láz lesz! Lett is 38,4 és brutál erős fejfájás. Igyekeztem mindkét gyereket időben letenni aludni hogy én is ágynak essek végre, Robi este 10-ig dolgozott aznap. Szóval két takaró és reszketés, lázálmok, forróság, Robcsika közben kelt többször is szóval lázasan is szoptattam. (mert lehet lázasan szoptatni) a végén mondjuk már nagyon fájt a mellem mert közben be is gyulladt egy kelléstől.
2.nap : Szédülések, hidegrázás, fáradtság. Fájó jobb mell.
3.nap: Étvágytalanság ( az alap tünetek mellé még, a mell javul.)
4. nap :Reggel még érzek illatokat, ízeket. (ezt onnan tudom hogy mindig a kis illóolajaimmal kezdek, párologtatás.) De estére hiába szeretném érezni a párnára cseppentet levendula illatát nincs illat, és ekkor rájövök már ízek is csak tompán.
5. nap Se illatok, se szagok, se ízek! Fura ez... kikapcsolja a rendszer ezeket az érzékeidet, nem is gondoltam hogy ennyire hiányozni fog az íz érzékelés. A reggeli kávé íze, az ételek ízei... ízek nélkül enni annyira élvezhetetlen. Egyszerűen nem is akarok enni, mert nincs meg az élvezeti értéke ízek nélkül, s persze nincs is étvágyam. Illatok, szagok... borzasztó hogy hiába szagolok bele a kisbabám nyakába nincs itt az a szuszogó baba illat az orromba, de még azt se tudom megállapítani hogy kakilt e a drága. Szóval nagyon nagyon kéne vissza az orrom is! Ezen a ponton már hívtam a háziorvosom, csak nem ártana egy teszt... jönnek is majd tesztelni mivel 2 gyerekkel friss jogsival esélytelen hogy én Csepelre bemenjek.
6. nap: Enyhe kis hasmenés nálam. Robcsikánál reggel 38,1 láz, tanakodok hogy adjak e neki kúpot (még nem kapott soha) aztán meggyőztem magam hogy oké inkább mielőtt felmegy és csillapíthatatlan láza lesz. De félek, bakker elkapta tőlem. Ma jön a teszt autó 3-4 között valamikor, előtte 3 órával ne egyek, oké fél 12-kor megebédelek, aztán se folyadék se kaja. Robcsika hőemelkedés, piros a bőre is az ekcémás tünetektől, közben Robi hazaér a munkahelyéről és el is küldöm a Heim Pálba váltsuk ki a bőrgyógyász által írt krémeket mert nem igazán javul a bőre. De közben oda is kell telefonálnom mert a lába szederjes, lilás színűre vállt, ami elég rémisztő s a kis keze is, ez meg lehet ugye oxigén hiány is akár, vagy a láztól, szóval elérem a kezelőorvosunk s ő mondja azonnal menjünk be vele! oké... de közben Robi pont ott van, számon is kérik szegényt hogy hol a baba? hol van a Robika? Haza ér, addig én teljes sokkos pánikba ezt azt bepakolok a táskába ha bent tartanának, de nincs agyam.
Végül bent tartanak. A legrosszabb hogy branült kell tenni neki egy ilyen picinél még alíg akad véna.. nem látszik semmi. Elviszik ... ( azért nem mehettem vele mert a Belgyógyászati osztályra kerültünk ahol vannak nem covidos betegek is, a covid osztályon telt ház volt. ) szóval hallom a sírását, nézek a kis ablakon át ki a folyósora és szörnyű.... ahogy ordít és én bezárva a kis szobába , és nem mehetek ki hogy Kicsi Kincsem semmi baj itt van anya...
Majd kis idő múlva vissza hozzák, szegény kis megkínzott babámat, majd lázas éjszaka veszi kezdetét, fel le járkálás a kis szobánkban. Közben én kérek enni valamit mert dél óta nem ettem (pcr teszt miatt ugye) és lassan 8 óra... nem mintha lenne étvágyam csak aggódok hogy a tejemmel mi lesz? így is alíg van már, a betegség miatt eléggé lecsökkent a mennyisége. Az se segít hogy itt bent az a "szokás" 3 óránként etessem, és mérjem is. (ugye ez fontos a nyomon követés miatt, van e elég tej, kell e az az infúzió )
Na ez az amit nem vagyok hajlandó betartani, egy igény szerint etettet csecsemőnél ezt NEM! Főleg hogy nyűgös lázas... vágyik az anyamellre, a közelségre, még ha csak kettőt szív rajta akkor is! És a nagy evéseknél meg örülök hogy bealszik a karomban, nincs szívem még a mérlegre cipelni és méricskélni.
Közben érkezik egy szobatárs illetve ugye kettő. Anyuka és 2 hónapos babája, náluk is covid, ott hasmenés a tünet. Elég eltérő lefolyású a covid a piciknél.
A második napunk bent valamivel békésebben telt, bár még mindig nyúzott a fiam. A labor eredményei jók lettek, a bőre is kezd szép lenni, szóval ha ma este nem lázas holnap mehetünk haza. Szintén egy nehéz éjszaka következik, sok kis sírás, hol Robika hol a szobatársa, de már nem lázas!
Másnap reggel, mehetünk is haza!!
Ilyenkor imádok haza érni, bebújni az ágyikóba, kényelmesen elférni.
Nem is tudom... hanyadik napnál járunk?
8. vagy 9. napon Alíz is tüneteket mutat.... levert és láza van, de egész hamar átmegy rajta másnap már semmi tünete nincs. Ahogy Robinak is csak a fertőzés legelején egy két napig volt mellkas fájdalma és fáradtság.
Miután a gyerekek jól vannak, én még gyengélkedek pár napot, sokat fekszem ,(fáj a mellkasom is, köhögés is van... ez a kis köhögés mondjuk mai napig elkísér, minimálisan) de összességében már jól vagyunk. A levertséget leszámítva szerettem ezt a 10 napot amikor együtt voltunk négyen! Reggeli nyugodtan, kertészkedés délelőtt és heverészés, ha fáradt voltam olvasgattam amíg Robcsika nagyokat aludt a levegőn. (tegnap be is fejeztem Elena Ferrante: Aki megszökik és aki marad című regényét, szóval jöhet a nápolyi regények 4. része.)
Mondjuk abban a szerencsés helyzetben vagyunk hogy a két nagynéném , anyukám drága nővérei főztek ránk a karantén alatt, ez óriási segítség volt, mert mondjuk a csökkent kapacitásommal képtelen lettem volna. A finom meleg ételnek párja sincs! (iszonyat jól esett a gondoskodásuk.) Hálás is vagyok érte nagyon! És persze anyósom is bevásárolt, bármit kértünk vagy hiányzott itthonról, ment és hozta! De Alíz ovistársainak az anyukái (többen is) felajánlották hogy bármi segítség kell szóljak nyugodtan! Sőt még a Mommynity csoportból is kaptunk volna segítséget, amíg a kórházban voltunk. ( de unokatesóm hozott be nekem kaját,innivalót) Szóval így nagyon hálás vagyok és nem is tudom ezt jól szavakba önteni, de jó érzés tudni, hogy ilyen csapat, támogató közeg van mögöttem ha baj van, ez a megtartó erő, az hogy érdeklődtek sokan hogy vagyunk?! Az érzés hogy számítunk és szeretnek, nagyon jól esett. Tényleg nem gondoltam volna hogy ennyi támaszom van, lesz magam körül ha baj van! Jó érzés volt ezt megélni.
