láncol

 

Előre nézek, de a múlt láncainak vaskarikái még itt zörögnek bennem. Idő. Idő. Megfoghatatlan vagy, bár csak a pillanatban lennék, abban fürdenék ami van, az mosna tisztára. Újrakezdés, tiszta lapokra írni, hogy tudatos leszek, hogy meggyógyulok. Nem engedem meg egy betegségnek se, hogy szétrágjon, miért is engedtem oda rágni? Önszabotáló vagyok. Szeretem a drámát… folyton kavarok magam köré egy forgószelet, ami aztán olyan pusztítást hagy maga után, hogy nem győzöm a romeltakarítást. De miért? Csak hogy legyen szivárvány és hogy a nap fényének melegénél jobban lehessen nyitni a lelkem?

 

Ki tudja… önmagunk megfejtése a legnemesebb legnagyobb feladat ami vár itt ránk… a hibáinkból tanulnunk kéne, a küldetésünket szeretettel hittel beteljesíteni.

Na igen. Van itt meló bőven. Ja meg talán kontrollmániás is vagyok.

keresi a hangját.

 Na jövök ide dadogni...

 

Vagy csak terápiás jelleggel fröcsögni.
Vagy csak vissza nyúlni lelki ismeretem könnyed mozdulatához az íráshoz.

Hol a szemüvegem?
Hogy én milyen vaksi lettem. ÖregSZEM

 Na hát ezért szeretem én ezt a nyelvet. 
Vagy ezért is.

Ez elég lesz bevezetőnek? Végülis mindegy, mert ha nincsenek olvasóid az elvárások hadával se kell foglalkozni.

Elvárások. A túl teljesítés vagy épp megoldáskényszerek édes börtönében. Voltam. Néha. 
Vagy vagyok. Na nincsenek még igazán szavaim, arra amiben vagyok.

Nem vagyok jól, ezt tudom.
Hörghurut. Meg hangom sincs. 

Tudom. Minden betegség lelki eredetű. Akkor most szépen elkezdhetem fejtegetni magam hogy mégis mi a szar a bajom? 

Amikor: - Van családom. Gyönyörű két gyerekem. Szerető Férjem. Munkám (amit szeretek). Színjátszó csoportjaim. ( Ahol alkotok.)

Na akkor mi bajod van kislányom? 
Mi hiányzik Emília?

Nem tudom a választ. Még keresem. Mit szeretnék? Mit? 

Vagy mi az amit mélyen elfojtok? 

Mert érzem hogy a torkom fojtogatja a szomorúság. Sokszor. Itt dübörög a sírhatnék az orromban. Nem engedhetem ki... mintha nekem mindig vidámnak kéne maradnom, mert ugye én ilyen pozitív ember vagyok. 

Közben azt hiszem elfelejtettem meggyászolni anyám és a legjobb barátnőm halálát. 

Túl kellett élni. 

Én elmenekültem a fájdalom elől. Nem bírtam volna erős maradni. 

Nekem erősnek kellett lennem.

Ott volt egy csecsemő, akit életben kellett tartani. Nem engedhetem meg magamnak hogy fájjon. És most? most már késő lenne? 

Most testi tünetek formájában előtör mindaz amit akkor elnyomtam, jó mélyre. 

Nem pakolhatod folyamatosan a pincébe/padlásra a sok szart mert egy idő után rád ömlik egyszerre minden. MINDEN.

 

Na ne legyek már ilyen mártírarcú bohóc.

 

Dolgozok magamon. Az írás meg segít, az régen is segített. 

 

 

Haifa

 Megint nem írtam, pedig a fejemben annyiszor neki láttam már hogy miről szeretnék és tudnék írni, de valahogy leblokkolva éreztem magam.

Az Izraeli utazásunk beszámolóit is folytatni szerettem volna, aztán jött 2023 Október... és jött a háború és, úgy éreztem nem tudok élmény beszámolót írni arról a helyről ahol épp emberek hallnak meg és szenvednek. Így vártam és nem írtam. 

Több mint egy év eltelt, s nem is tudom miért épp most, de folytatni szeretném.

Írni a beszámolóm, a megéléseim, hogy mi történt velem.
Mondatokba zárni a megélt élményeket hogy ne felejtsem el... mert felejtünk minden egyes nappal emlékekké olvadnak életünk pillanatai. 

2023. Január 30. : Haifa

Haifába vonattal mentünk, ami már önmagában egy izgalmas kaland két gyerekkel, babakocsikkal. Az oda vezető út is meseszép volt végig a part mentén, csodálni a sok színű földrajzi adottságokkal megáldott tájat.

Izraelt három világ vallás találkozó helyének tartják. A helyzetet színesíti, hogy az ún. bahái vallás központja is itt van, mégpedig Haifán. Az 1953-ben befejezett Bahái Szentély és az azt övező csodálatos Bahái kert pedig 2008-ban az UNESCO Világörökség részévé vált. Tudjunk meg többet erről a rejtélyes helyről és magáról a titokzatos vallásról is!

A bahái vallást napjainkban kb. 6 millióan követik , híveik többsége Indiában élnek. Izraelben kb. 800-an tartózkodnak, akiknek jó része önkénteskedik, vagy pedig a bahái központok egyikének a dolgozója, melyek a szent hegyüknek tartott Karmel közelében vannak: Haifában, Akkóban és a Galil térségben. Hitük a nemek, vallások, és emberek közötti egyenlőségen alapul. A vallást Ali Mohammed alapította 1844-ben, az ő becenevéről kapta a haifai kertben található, hatalmas aranykupolájú szentély a Báb nevet. A Báb emellett farsiul kaput is jelent, mivel úgy tartják, hogy itt, Haifában van a menny kapuja.
A Szentély mellett a Bahái kert ad otthont a bahái szent iratokat tartalmazó levéltárnak, valamint itt van az Igazság háza, ahol törvényeket hoznak és bíráskodnak.

A kert páratlan szépségű, minden tökéletesen megkomponált, tényleg egy földi paradicsom van az ember szeme előtt, amiért megérte felszenvedni magunkat két babakocsival a megszámlálhatatlanul sok lépcsőn át, még így is hogy a kert belsejébe sajnos babakocsikkal nem tudtunk bemenni, ami lehet nem is baj mert a két kis gézengúz így is jó mókának gondolta a vörös kövek dobálását a gyönyörű zöld pázsitra. 

A szépsége a helynek és a varázsa, valóban feltölt és személy szerint engem lenyűgöz hogy emberek hogy tudnak ennyire csodálatosat alkotni, komponálni, isteni szépségű. 

 

 

Ilyen szép kávéval csak jól indulhat... :) 

 

Jaffa

 Január 29 :  Jaffa

Ókori kikötő város a Földközi tenger partján, úgy tartják egyike a világon a legrégebbi városoknak. Ezt le se tagadhatná a város. Ahogy leszálltunk a buszról és elnyelt minket az óvárosi rész kis sikátorainak zeg zúga, tényleg úgy éreztem mintha kicsit vissza mentem volna az időben, vagy mintha egy forgatás helyszíneit járnám be, és bármelyik sarok mögül előléphetne Daenerys Targaryen. Na de a viccet félre téve, Jaffában tényleg van valami a levegőben, valami olyan amiben ott van a történelem valós esszenciája, és nem csak maga a tudat hogy oké tudod ez egy régi város... sok minden megtörtént itt, hanem tényleg őrzi a lenyomatát a múltjának. 

A legenda szerint Jáfetről Noé egyik fiáról kapta a nevét, aki a nagy özönvíz után kezdte meg a település építését. 

A Jaffa domb tetején magasodik az égig a Szent Péter templom, amely neobarokk stílusban épült újjá, ott jártunkkor mi bemenni nem tudtunk, de kintről meg csodáltuk szépségét és a kilátást ami a tengerre nyílt. 

Az egyik legérdekesebb látnivaló, amely mindig vonzza a turistákat, a Jaffa vágy híd. Ehhez a hídon található zodiákus jegyek közül meg kell találnod a sajátodat és ha meg van a kezedet rá téve, a tenger felé nézve kell kívánnod valamit. Vicces volt amikor kívánni próbáltam kezemben Robikával, kérte hogy "anya egy autót kívánj", végül nem autót kívántam, de mondtam neki hogy ő kívánjon azt magának. 

Jaffa óvárosi része tele van művészeti galériákkal és egy Uri Geller múzeum is van, egy hatalmas vas kanál jelzi az érkezők számára a múzeumot. Óvárosi barangolásunk után nem tudunk nem lenni a tengerpartra, mert annyira hívogató a víz látványa és jól esik az egész napos séta után a cipőnket ledobva a puha homokban lépkedni és üdítő érzés a víz közelében lenni, mivel fúj egy kicsit a szél, nagyon sok szörfös van lent, csodálatos látvány nézni őket, ahogy a hullámokkal mozdulnak egyszerre a deszkáikon, jaj bárcsak egyszer kipróbálhatnám ezt a lenyűgöző sportot. 

Tel Aviv felé vesszük az irányt, Tel Aviv szinte egybe épült Jaffával Tel-Aviv Yafo néven is emlegetik. Át megyünk a Carmel piacon, ahol kávét próbálok venni, de elvitelre nem igazán adnak, kezdek kicsit mérges lenni, kávéért még sose kellett ennyire könyörögnöm, de persze a fáradtság is közre játszik. Végül egy fagyizóban sikerül kávét venni és Robikának fagyit. Itt megint csak magyar szavakra leszünk figyelmesek, egy idősebb zsidó bácsi kedvesen le is áll velünk beszélgetni, a gyermekei itt élnek kint, ő odahaza Magyarországon, beszélgettünk a napokban történt Jeruzsálemi merényletről is, félelmekről , a szavai megnyugtatóan hatnak rám is. Mi szerdán érkeztünk és Pénteken Jeruzsálemben lelőttek 3 embert amikor jöttek ki az imahelyről, azóta az ország a terror készültségét a legmagasabb fokra emelte és rakéta üzenetek is érkeztek a gázai övezetből Izrael felé. Nem félek, de azért van bennem némi fokú bizonytalanság a kialakult helyzetet illetően, mert nem tudom mi fog még történni amíg itt tartózkodunk és nem tudom hogy tudok reagálni egy esetleges váratlan helyzetre. De tudom azt is hogy bízok az isteni gondviselésben és semmi nem történik véletlenül vagy az ő akarata nélkül. Ez az egyetlen kapaszkodóm, ez viszont szikla szilárd. 

 

 

Kultúrsokk

 Január 28: Itt maradtunk Petah Tikván a tegnapi hosszú napot kipihenni, és mert sábát van ugye. Robikával lementünk ketten felfedezni a környéket, és persze levegőhöz térhez engedni a vendéglátóinkat is. Lizit, Kármen kislányát is hagyni egy kicsit az otthon biztonságában anélkül hogy Robika felforgatná azt, mert hát ennyi idős gyerekekkel nem olyan egyszerű ez, amikor az enyém / tiéd mit engedhetek meg magamnak fogalma még nincs teljesen kialakulva. Ez persze okozott némi feszültséget Kármen és köztem de örülök neki hogy meg tudtuk beszélni ezt a problémát és a barátságunk van olyan erős hogy ezen túl tudtunk jutni.

Robikával elsétálunk egy közeli parkba ahol egy játszótér is van, vígan szotyizunk a napsütésben és nézzük a narancsot a fákon (ez még mindig olyan szokatlan az én almákhoz szokott szememnek). A játszótéren 6 fekete kisgyerek játszott, két család gyermekei a szülők a padokon beszélgettek, emlékszem Robika megszeppenve állt ott, nem igazán kezdett el játszani, csak állt és valahogy érezte azt hogy ő itt most más... talán kívülálló. Kultúrsokk a javából, a nyelvüket se értjük, zavarban van érzem rajta. Próbálom oldani, ő meg próbálna kommunikálni de látja hogy hiába beszél ő magyarul nem igazán érti a másik kisfiú mit is akar ő.

Majd a játszótéri kaland után tovább sétálunk és a foci pálya mellett a sábát ellenére találunk egy kis kocsma/bolt féle helyet ami nyitva van. Itt veszek egy colát és megpihenünk kicsit, egy Nigériai férfival kezdek beszélgetni már amennyit tudok, lévén iskolai szinten sose tanultam angolul nehezen értjük meg egymást de egész jól jönnek a szavak, Robika kap egy Glidát (fagyi) a bácsitól. Rendszeresen németnek néznek minket. ( mondjuk a kisfiam szőke hajára és kék szemére nézve lehet én is ezt gondolnám magunkról.)  De ismerik Magyarországot és áradozva mesélnek nekem arról Budapest mennyire gyönyörű város. 

Tel Aviv és a tenger

 

Január 27: Busszal mentünk át Tel Avivba, de lévén hogy hosszú a busz út Petah Tikvából előbb leszálltunk a gyerekek miatt és egy parkban vezettük le a felesleges energiákat. Tel Aviv sokszínű és pezsgő tengerparti város, egyszerűen imádom! Ha város lennék ilyesmi város szeretnék lenni. 

A parkban volt egy idős ázsiai néni aki ott ült a padon körülötte rengeteg galamb és csak etette őket, dobálta a kenyér morzsákat a galambok pedig repültek, az arra járó gyerekek persze hessegették a galambokat, a néni pedig mintha csak ezért csinálná az egészet minden gyermekre őszinte szeretettel mosolygott , kicsit olyan volt mint egy filmben.... a reszkessetek betörők egyik részében van egy hasonló galambos néni.

A parkból besétáltunk Tel Aviv nyüzsis központjában és végig mentünk a híres Carmel piacon is. Hát apám itt aztán olyan sokan voltak hogy mozdulni alig lehetett nemhogy babakocsit tolni. De hát mit várunk egy piactól? Minden van, de tényleg! Rengeteg féle olajbogyó, fűszerek (amiket nem is láttam még soha)  Alíznak vettem itt egy kagylós karkötőt majd a piacról tovább indultunk a tengerpart felé...

Az egész csodálatos volt, a gyönyörű Földközi-Tenger ahogy elterül és a horizonttal egybe olvad. Robika is nagyon jól érezte magát önfeledten hempergett a forró puha homokban, a hullámok simogatták a lábunk. Szedtük a kagylókat, a víz egy picit hideg volt bár inkább sportosnak nevezném, én azért úsztam egy fantasztikusat ott lebegve a vízben ahogy sütött a nap rám, el se hittem hogy én itt vagyok és tél közepe van, de én itt vígan töltődök a tengerben. Olyan élmény volt amit sose felejtek el.
Alig voltunk ott pár percre és máris leszólítottak minket. " óó ti is magyarok vagytok? itt nyaraltok?" Igen így tél közepén itt vagyunk mi is. Áradozunk egy sort a csodálatos időről és jó feltöltődést kívántunk egymásnak. Egyébként szinte nem volt olyan napunk hogy ne találkoztunk volna magyarokkal vagy olyannal aki érti a nyelvünket, szívet melengető érzések és találkozások ezek.
Kint a parton epret, áfonyát esznek a gyerekek mi sörözünk és csak úgy vagyunk szabadon , ebben a tengerparti hangulatban. Az idő meg csak telik... és hát péntek van és ha péntek akkor itt sábát van. A sábát pénteken délután veszi kezdetét és szombatig tart. Pihenő nap, ilyenkor nem dolgoznak már és tényleg egy belső megpihenés veszi kezdetét. A boltok és a busz se úgy jár már, így történik hogy végül kénytelenek vagyunk taxival vissza utazni Petah Tikvába, van még ilyen leintős kisbusz is, de annak a megállója 1 óra sétára van, és a belvárosban épp tüntetés is van mint azt később megtudtuk. Egy arab taxi sofőr visz minket vissza. Vannak fenntartásaink vele kapcsolatban és nem csak nekem de Kármen arcán is látom egy kicsit a riadalmat, főleg amikor más útvonalon visz minket mint amit Kármen férje Attila mondott neki. De aztán a nagy dugóra hivatkozik... és kiderül hogy egyébként rendben van a hapsi, de egyszerűen sose lehetsz biztos benne, mert ahogy mindenhol máshol úgy itt is vannak jó emberek és rosszak is.

Petah Tikva

 Nem adtam fel azon elhatározásom hogy írjak Izraeli utunkról , csak az életünk pörgése a napi harcok keresztül húzták az erre szánt időm és energiám, de most újra itt vagyok és folytatom.

Január 26: Petah Tikva délelőtt csodálatos napsütésben elindulunk felfedezni a várost, mindenféle típusú házak a régitől az egészen modernen át vegyes a felhozatal a házakon légkondi, felül napelem rendszer kis bojlerrel itt a hűtés-fűtés így működik. Ami egy igazán előremutató dolog kevesebb káros anyag kibocsátás. Az izraeli zászló is gyakran szembe tűnik, az itt élők büszkék a származásukra és ezt bátran mutatják is kifelé. A zsidókon érezni hogy zsidók főleg aki vallásos , tisztelik a saját szabályaikat és be is tartják őket, összetartoznak , egy külön kis sziget ők. Tiszteletet parancsol számomra ahogy ők viseltetnek a dolgaik az életük iránt. Az első utunk bevásárolni vezet innivalót és rágcsát a gyerekeknek hogy bírják a napot valahogy. Egy helyi nagy spar féle boltba megyünk. Az árakat elnézve az ember nem is akarja átszámolgatni otthon ez vagy az mennyibe kerülne, jobb ha nem hasonlítjuk össze, rengeteg élelmiszer jóval drágább kint, viszont vannak olcsóbb termékek is pl kozmetikumok, pelenka stb...
Szóval az első vásárlás a boltban : rengetegen vannak, a kasszás nő az előttem lévőhöz teszi a cuccom, nem is tudok figyelni mert Robika egy nyalókáért könyörög épp, nem érti a nő hogy szólok neki de érzem a feszkóját, végül csak sikerül fizetni, de pörgés van ezerrel. Az utcán lévő helyi árusok viszont nagyon kedvesek és kérdezik honnan jöttünk, aranyosan mosolyognak és bólogatnak mikor mondom, tudják és ismerik Magyarországot és ez jó érzéssel tölt el. Sikerül beszerezni egy baseball sapkát Robikának, télen ugye nem gondoltam hogy kéne azt is elcsomagolni, itt meg a szemét süti ki a nap szegénynek, szóval meg van a kis sapka, a Donald Trump tértől nem messze vettük. ( Igen itt még ilyen tér is van!) A buszon vissza felé Robika már nagyon könyörög a joghurtjáért szóval még a megállóba kinyitom neki, és egy helyi árustól szerzett villával neki esik enni, az egész annyira szürreálisan vicces, jókat nevetünk Kármennel. A nők a sorban már a boltban arra biztattak nyissam csak ki neki had egyen, de én megszoktam hogy nem majd ha kifizettük, nagyon szeretik itt a gyerekeket mindenki kedvesen mosolyog ránk és nem néznek csúnyán ha a boltban balhézik a ded. Tetszik ez a fajta lazaság, jó lenne itthon is kevésbé befeszülni, csak hát itt sok ember mentalitása más, és szeretnek rossz szemmel nézni hogy érezd már magad szarul a neveletlen kölyköd miatt, aki amúgy lehet csak fáradt, éhes simán rossz napja van, de az ítélkezés itt csúnyán be van vésődve az emberek agyába, na ezzel ott kint nem találkoztam, igazán üdítő volt ezt megtapasztalni. Ami még nagyon tetszett az a kollektív buszozás hogy mindenki segít a másiknak, hogy hol szálljon le, hangosan kiabálják a sofőrnek hogy : Regggááá reggáá! (várj várj!) ha valaki lassabban száll le vagy babakocsival van mint ugye mi. 
Mire vissza érünk Kármen férje Attila készített ebédet nekünk. Robika túlpörög a sok ingertől és a babakocsis fáradtságot idegesítő nyüzsgése váltja fel, nagy nehezen le teszem aludni és utána a teraszon kávézok és napfürdőzök. De közben érzem nehéz lesz neki megszokni az itt létet, látom rajta hogy kiszakadva a saját közegéből teljesen más, és nehezen tudja befogadni a ne vedd el, ez nem a te játékod szituációkat.
Még este lemegyünk a közelben lévő játszótérre. Robika kiabál az orosz gyerekek után: Várjatok meg! de a testvérpár elszalad előle, ő meg nem érti. Nem érti hogy nem értik amit mond, néz rám furán mit csinál ő rosszul hogy őt itt nem értik meg?