mosolygó hóember

Mindig mosolyra kész a szája.
mindig így a legjobb.
:DDD



sálálálá.
boldogság ködöket robbantottam.

"ne legyél már hóember!"


és én várom a vasárnapot.
csak legyen nap.
és meg gyógyulok.
a köd megbetegített
:)




szép álmot.

te be te g

nem szapulom.nem írom alá,le,belé.


fölösleges.


nem tudom mit lehetne még leírnom.

otthon vagyok.
valami beteg.
vagy újabb lelki ,Leleki lel e ki?!
összetörés.

mi ez
újabb vacak kis ördögi kör?

torok gyuszka muszka nyuszka.


igazából ez az egy helyben levés. a változás a változni akarás elhatározásai.
azért beteg az ember hogy változzon ,értékelje már végre át miben is van benne jelenleg.


és úristen! tényleg rajtam múlik.
ezek az én nagy,kicsi, elfuserált, elbaszott,sikeres döntéseim.
lesznek. vannak.


szeptember óta azért lássuk be eléggé sok minden zajlott le bennem, körülöttem.

és mégis mindig a szar jött ki...
a teljes káosz.
az őrült ide oda kapás.
a végkimerültség.
és a magány.

november közepe.
folyton magamat ismételtem volna?
eléggé sanszos hogy igen.
az baj.
drogok
a dr.
og
ok
ok?!



csillanó kis dér a fákon mintha tél lenne itt
mindennek dérrel álló hamvas gyújtó
fonák
haló
sző a pók.


megint ez a hibbanás ez a döbbenés
zsibbadás.
elég lesz.
káosz van és rossz képet festek önmagamról
azzal?
mivel is?


ha bevallom bűneim.
ezek nem bűnök tulajdonképpen.
bár lehetnek azok is.
ezek az én rossz döntéseim
és amikkel saját magam sodrom a szakadék széléhez.
onnan csak egy lökésre,lépésre várva búslakodok.
majd rájövök hogy á pedig még annyi dolgom van annyi mindent véghez akarok vinni!
és bumm megfordulok és vissza sétálok a helyes irányba.
majd eljutok egy bizonyos pontig. ér valami nagy trauma,sérelem,igazságtalanság és akkor fogom magam és vissza zuhanok a szakadék mellé arra várva hogy na most akkor ugrom.


húzza vonna.
ide oda.



semmi értelem.
semmi

ösztönök,érzések.
irányok?




"De nézd az enyéim már sokat repült tollak, kicsit szürkék, de öltsd magadra és a Mennybe visznek majd.
Úgy hiszem, hogy attól még a Föld marad a kedvenc bolygóm." /Zselenszky/







nevess!
emberi legyél.
vagy embertelen de nyers, friss
csináld csináld jól csináld.




de jó lesz. minden. ugye?
nyugtassad csak magad!


"Ha megáldottak a tehetséggel és bárkivé lehetnél, mi tilt attól, hogy önmagaddá legyél?"
/Zselenszky/





megtanulom újra vállalni önmagam. volt hogy már ment. tényleg nehéz. nehéz magammal elboldogulni. mert akárki akármit tegyen,mondjon.
... faj súly. : D
kimondom,megteszem.
nem lapítok nem kábítom el érzékeim csak azért hogy másoknak könnyebb legyen.
velem , ellenem?


igen talpra,sarka, állni állni állni



megbecsülni hogy él.

beszélni,írni kár.
tenni tenni
enni inni állni tenni.


megpróbálni? nem megcsinálni.

valahol terror volt

temetne az maga alá ha hagynám.
de erősnek
jó szivacsnak lenni
maszívnak és szétszabdalhatónak.
mindegy mi fröcsög víz,kóla,vér.
egy.


ma terror háza.
volt.
terror is van
lelki,fizikai egyaránt.
ez most mégse a boldog béke idők kora.
talán a legnehezebb idők?
eddig.
mindig jobb.
jobbra törni.
töröm az útam.
a célt nem látom már csak megyek és írok és vagyok és levegőt veszek.
és már az is zavaró.

furcsa hely ez a föld...

nem nekem lett ez így kitalálva.
vagy pont most tanulok, döbben a káros oldalára.
ide egy kórlapot.
diagnosztizálj kérlek.



meg volt Írok boltja fellépés is.

"mindenkinek van de többségnek csak mirigyben..."

hova repülünk vele?

angyalos,metrós,tényleg szeretszes új darabokkal a valahol haladó.
meg aztán szalagavató.
abroncs?
nekem köszönöm nem.
hova ez a sietség benetek? ez a sok nyál?
miért?
és miért fröcskölödtök s veszítek ki bicskátok ha nem vagyok ott?
fájna ha nem lenne néha megkeményítve.

de jó edzés ez.
remek lesz valahol,valamikor.


meg a vasárnapi munka is.
csillagok az égen este 6 óra de a nap már nyilván lebukott.
nem baj és a semmi közepén pakolom,cipelem,emelem teszem.

mert épp az kell.
szenvedés?
ó én nem annak fogom most fel.
még ha a lábújjam csontá is fagy.
akkor se...


panaszkodsz itt megint ezen a hülyeségen meg azon is.
rágódsz a múlton a lelki sebeid tépkeded.
közbe valami majd ugyis lesz.



de tudod jól...
mert tudd.
szépen leérettségizel és nem volt hiába az 4 év a koleszban az a 4 év a suliban...
sőt azok a délutánok se.
a hétvégék.
egy se...
soha!
mindig minden engem szolgált,hozzám tett, belőlem vett.



igen...


azt hiszem a fáradtság
nem
ne beszélj mellé.
belé
át
neki
rajta



holnap megnyugvás.
és látom talán.
sőt látom.
persze még ez is zavaros
egyenlőre felkavart patakban folyás.

reped a cérna

tulajdonképpen mi végett az egész?
mi a miatt ez a nagy harc a félelmetessel és a láthatatlannal?

vagy én vagyok az önző lény?

miért ez a kérdések...
vagy kinek
már nem is kérdés csak töprengés.

én sírok vagy értem sírnak

tényként kezelem hogy jobb szemem napok óta könnyezik, szúr.

nincs benne semmi.
vagy minden pont ott lapul
színek,emberek,sérelmek.

őszi a szünet
jó az idő
minden a remek lenne.
de miért ez a kiábrándulás?

mintha nekem nem is lennének barátaim
kire számítsak mikor hol kivel
felismeri e valaki hogy mi ez itt?
látják e...
én szúrtam el.
mindig én hibázhatok
az én hibáim nem hibák azok hatalmas vétkek az emberiség ellen és önző tettek.
kihasználások.
mert én miért nem?

nem vagyok már képes ezeket felfogni.
mi a cél ezzel?
ebben is?
a semmi.
haladunk az űr felé


te ott vagy évek óta és én számítanék de nem kihasználnék és akkor kapom hogy én az önző dög. csak mert más útakon sétálok.
köd van.
ez a köd mindenkit elvakít és nem látnak a lényeg mögé
mert az a lényeg amit ők hisznek valójában már rég nem az
minden átalakulóban
és szépen elmúlik.


hiába.

ezek az érzések csak jönnek és támadnak szándék nélkül lüktetnek a nyakad fölött.
elveszik a józan ítélő képességet.



mi a szerep most?
nincs se maszk
se szerep

szerek sincsenek nem is kell már.
ami kéne az még messze
küzdeni kell
akarni
teljes szívből, hittel akarni.

pont

SZERETET.

zizi vagy novEmberke!

csukott szemmel megyek és hiszek tovább.

szia NOVEMBER!

ismét emberes hónap!
untam is már ezt az oktot!
oktondi
és semmire nem jó.
de jó volt
nem nem volt jó
kurvára de.

na nincs ideje hogy veszekedjél ezzel a semmivel.




hát ez az?
na mi van?
megint markolom a semmit.
lapátolom a szívembe a hordalékot.
kavicsok még mindig.
kagyló maradványok.
ideg
sértő van dúc dúc van hatalom az indulataim fölött
NINCS IS!


és " nincs időm az emberekre nincs időm a szerelemre."


kibaszottul felgyorsult szart élek...
élek?
rohanok.


dolgozok.
őszi szünet.
jó ez.

a meleg puha novemberi nap pírja megégette arcom.
a tarkómon napsugarak.


a kezeid a sugarak?

hoppá
jó ha a tűz körül van egy két kósza vas ami felmelegíthető.

ki használ ki kit?
már nem tudom.
de jó élvezni hogy vagyok
és nem utolsó szempontként néha talán fontos is.
ennek vagy annak.
mind 1?
kurvára semmi nem az.


Emmi most már biztos síneken fut csak az állomás felé.
és hopp.





most kimegyek a temetőbe.
mert halottak napja
a nagy 6 tagú drága család kibaktatja magát és meggyújtja mécseseit.



(Prielle Kornéliának is viszek egyet... ne aggódjatok. neki is! ő a fény! ő is...)






csillagos ég alatt akkor ma.
és érzem a leheletem.
hol?


a bőrödön.
valaki másén már.
ott liheg.




:)