Jaffa

 Január 29 :  Jaffa

Ókori kikötő város a Földközi tenger partján, úgy tartják egyike a világon a legrégebbi városoknak. Ezt le se tagadhatná a város. Ahogy leszálltunk a buszról és elnyelt minket az óvárosi rész kis sikátorainak zeg zúga, tényleg úgy éreztem mintha kicsit vissza mentem volna az időben, vagy mintha egy forgatás helyszíneit járnám be, és bármelyik sarok mögül előléphetne Daenerys Targaryen. Na de a viccet félre téve, Jaffában tényleg van valami a levegőben, valami olyan amiben ott van a történelem valós esszenciája, és nem csak maga a tudat hogy oké tudod ez egy régi város... sok minden megtörtént itt, hanem tényleg őrzi a lenyomatát a múltjának. 

A legenda szerint Jáfetről Noé egyik fiáról kapta a nevét, aki a nagy özönvíz után kezdte meg a település építését. 

A Jaffa domb tetején magasodik az égig a Szent Péter templom, amely neobarokk stílusban épült újjá, ott jártunkkor mi bemenni nem tudtunk, de kintről meg csodáltuk szépségét és a kilátást ami a tengerre nyílt. 

Az egyik legérdekesebb látnivaló, amely mindig vonzza a turistákat, a Jaffa vágy híd. Ehhez a hídon található zodiákus jegyek közül meg kell találnod a sajátodat és ha meg van a kezedet rá téve, a tenger felé nézve kell kívánnod valamit. Vicces volt amikor kívánni próbáltam kezemben Robikával, kérte hogy "anya egy autót kívánj", végül nem autót kívántam, de mondtam neki hogy ő kívánjon azt magának. 

Jaffa óvárosi része tele van művészeti galériákkal és egy Uri Geller múzeum is van, egy hatalmas vas kanál jelzi az érkezők számára a múzeumot. Óvárosi barangolásunk után nem tudunk nem lenni a tengerpartra, mert annyira hívogató a víz látványa és jól esik az egész napos séta után a cipőnket ledobva a puha homokban lépkedni és üdítő érzés a víz közelében lenni, mivel fúj egy kicsit a szél, nagyon sok szörfös van lent, csodálatos látvány nézni őket, ahogy a hullámokkal mozdulnak egyszerre a deszkáikon, jaj bárcsak egyszer kipróbálhatnám ezt a lenyűgöző sportot. 

Tel Aviv felé vesszük az irányt, Tel Aviv szinte egybe épült Jaffával Tel-Aviv Yafo néven is emlegetik. Át megyünk a Carmel piacon, ahol kávét próbálok venni, de elvitelre nem igazán adnak, kezdek kicsit mérges lenni, kávéért még sose kellett ennyire könyörögnöm, de persze a fáradtság is közre játszik. Végül egy fagyizóban sikerül kávét venni és Robikának fagyit. Itt megint csak magyar szavakra leszünk figyelmesek, egy idősebb zsidó bácsi kedvesen le is áll velünk beszélgetni, a gyermekei itt élnek kint, ő odahaza Magyarországon, beszélgettünk a napokban történt Jeruzsálemi merényletről is, félelmekről , a szavai megnyugtatóan hatnak rám is. Mi szerdán érkeztünk és Pénteken Jeruzsálemben lelőttek 3 embert amikor jöttek ki az imahelyről, azóta az ország a terror készültségét a legmagasabb fokra emelte és rakéta üzenetek is érkeztek a gázai övezetből Izrael felé. Nem félek, de azért van bennem némi fokú bizonytalanság a kialakult helyzetet illetően, mert nem tudom mi fog még történni amíg itt tartózkodunk és nem tudom hogy tudok reagálni egy esetleges váratlan helyzetre. De tudom azt is hogy bízok az isteni gondviselésben és semmi nem történik véletlenül vagy az ő akarata nélkül. Ez az egyetlen kapaszkodóm, ez viszont szikla szilárd. 

 

 

Kultúrsokk

 Január 28: Itt maradtunk Petah Tikván a tegnapi hosszú napot kipihenni, és mert sábát van ugye. Robikával lementünk ketten felfedezni a környéket, és persze levegőhöz térhez engedni a vendéglátóinkat is. Lizit, Kármen kislányát is hagyni egy kicsit az otthon biztonságában anélkül hogy Robika felforgatná azt, mert hát ennyi idős gyerekekkel nem olyan egyszerű ez, amikor az enyém / tiéd mit engedhetek meg magamnak fogalma még nincs teljesen kialakulva. Ez persze okozott némi feszültséget Kármen és köztem de örülök neki hogy meg tudtuk beszélni ezt a problémát és a barátságunk van olyan erős hogy ezen túl tudtunk jutni.

Robikával elsétálunk egy közeli parkba ahol egy játszótér is van, vígan szotyizunk a napsütésben és nézzük a narancsot a fákon (ez még mindig olyan szokatlan az én almákhoz szokott szememnek). A játszótéren 6 fekete kisgyerek játszott, két család gyermekei a szülők a padokon beszélgettek, emlékszem Robika megszeppenve állt ott, nem igazán kezdett el játszani, csak állt és valahogy érezte azt hogy ő itt most más... talán kívülálló. Kultúrsokk a javából, a nyelvüket se értjük, zavarban van érzem rajta. Próbálom oldani, ő meg próbálna kommunikálni de látja hogy hiába beszél ő magyarul nem igazán érti a másik kisfiú mit is akar ő.

Majd a játszótéri kaland után tovább sétálunk és a foci pálya mellett a sábát ellenére találunk egy kis kocsma/bolt féle helyet ami nyitva van. Itt veszek egy colát és megpihenünk kicsit, egy Nigériai férfival kezdek beszélgetni már amennyit tudok, lévén iskolai szinten sose tanultam angolul nehezen értjük meg egymást de egész jól jönnek a szavak, Robika kap egy Glidát (fagyi) a bácsitól. Rendszeresen németnek néznek minket. ( mondjuk a kisfiam szőke hajára és kék szemére nézve lehet én is ezt gondolnám magunkról.)  De ismerik Magyarországot és áradozva mesélnek nekem arról Budapest mennyire gyönyörű város. 

Tel Aviv és a tenger

 

Január 27: Busszal mentünk át Tel Avivba, de lévén hogy hosszú a busz út Petah Tikvából előbb leszálltunk a gyerekek miatt és egy parkban vezettük le a felesleges energiákat. Tel Aviv sokszínű és pezsgő tengerparti város, egyszerűen imádom! Ha város lennék ilyesmi város szeretnék lenni. 

A parkban volt egy idős ázsiai néni aki ott ült a padon körülötte rengeteg galamb és csak etette őket, dobálta a kenyér morzsákat a galambok pedig repültek, az arra járó gyerekek persze hessegették a galambokat, a néni pedig mintha csak ezért csinálná az egészet minden gyermekre őszinte szeretettel mosolygott , kicsit olyan volt mint egy filmben.... a reszkessetek betörők egyik részében van egy hasonló galambos néni.

A parkból besétáltunk Tel Aviv nyüzsis központjában és végig mentünk a híres Carmel piacon is. Hát apám itt aztán olyan sokan voltak hogy mozdulni alig lehetett nemhogy babakocsit tolni. De hát mit várunk egy piactól? Minden van, de tényleg! Rengeteg féle olajbogyó, fűszerek (amiket nem is láttam még soha)  Alíznak vettem itt egy kagylós karkötőt majd a piacról tovább indultunk a tengerpart felé...

Az egész csodálatos volt, a gyönyörű Földközi-Tenger ahogy elterül és a horizonttal egybe olvad. Robika is nagyon jól érezte magát önfeledten hempergett a forró puha homokban, a hullámok simogatták a lábunk. Szedtük a kagylókat, a víz egy picit hideg volt bár inkább sportosnak nevezném, én azért úsztam egy fantasztikusat ott lebegve a vízben ahogy sütött a nap rám, el se hittem hogy én itt vagyok és tél közepe van, de én itt vígan töltődök a tengerben. Olyan élmény volt amit sose felejtek el.
Alig voltunk ott pár percre és máris leszólítottak minket. " óó ti is magyarok vagytok? itt nyaraltok?" Igen így tél közepén itt vagyunk mi is. Áradozunk egy sort a csodálatos időről és jó feltöltődést kívántunk egymásnak. Egyébként szinte nem volt olyan napunk hogy ne találkoztunk volna magyarokkal vagy olyannal aki érti a nyelvünket, szívet melengető érzések és találkozások ezek.
Kint a parton epret, áfonyát esznek a gyerekek mi sörözünk és csak úgy vagyunk szabadon , ebben a tengerparti hangulatban. Az idő meg csak telik... és hát péntek van és ha péntek akkor itt sábát van. A sábát pénteken délután veszi kezdetét és szombatig tart. Pihenő nap, ilyenkor nem dolgoznak már és tényleg egy belső megpihenés veszi kezdetét. A boltok és a busz se úgy jár már, így történik hogy végül kénytelenek vagyunk taxival vissza utazni Petah Tikvába, van még ilyen leintős kisbusz is, de annak a megállója 1 óra sétára van, és a belvárosban épp tüntetés is van mint azt később megtudtuk. Egy arab taxi sofőr visz minket vissza. Vannak fenntartásaink vele kapcsolatban és nem csak nekem de Kármen arcán is látom egy kicsit a riadalmat, főleg amikor más útvonalon visz minket mint amit Kármen férje Attila mondott neki. De aztán a nagy dugóra hivatkozik... és kiderül hogy egyébként rendben van a hapsi, de egyszerűen sose lehetsz biztos benne, mert ahogy mindenhol máshol úgy itt is vannak jó emberek és rosszak is.