gyulladásban

begyulladt.

megharagudott rám a torkom,tüdőm. igen az utóbbi időben sokat cigiztem. sodortam. egész jól ment már. most le kell állni! a szervezetem nem tolerálja a sok szennyeződést amit nap mint nap be viszek.

jobban kéne vigyázni az egészségemre! ahogy mindenki másnak.
sokszor elfelejtjük hogy egy testünk van.
"be kéne osztani"

most otthon pihenek. a gondolataimat is hagynom kéne. a betegség valójában pihenés mint tudjuk.
nem iktattam az utamba mesterséges pihenőket. csak rohantam. baj! hiba! pihenjetek még mielőtt köptetőt meg gyógyszert kéne nyelni. acc... van benne lsd! tuti. ma azt adott a nővérke.. majdnem mondtam neki hogy én ezt nem veszem be ebbe LSD van! aztán persze elfogadtam mert már nem bírtam a fájdalmat ahogy a mellkasomat karistolta a gonosz.
egyébként tavaly ilyenkor szintén beteg voltam. hogy ezt honnan tudom? emlékszem, meg a naplómba ott van.. ( az a béna game over kísérlet . )

ilyenkor szeptember végén... beteg vagyok általában. (nehéz összegeznem magamban a változásokat.. kifáradok tőle. sok az új inger.. azért van az egész!)


egy kórház darab érdekes lehetne nem? vannak ötleteim. (mindig csak ezt írom.. aztán semmi konkrét... lassan azt hiszed nincs is semmim.)

"miért fáj neked hogy egyedül vagy?"

nekem nem. egyre jobb egyedül. a magány gyönyörű. alkotásra ösztönöz. ne akaszkodjon rám senki! nem botlok meg nem kell hát szerető támasz.  önmagam támasza vagyok amíg csak tudok. aztán ha arra érdemes velem egy dimenzióba lebegő lelket találok... akkor egymásba karolunk (de nem túl szorosan) és együtt haladunk. (és soha nem a végső célig.) gondolom én ezt így ... most.  (a vágyaim meg mást szeretnének. de ki kell zárnom. ezek az érzések pillanatnyiak. felszínes kis elévülő érzések. akárcsak a legtöbb szerelem. hiába tart az 2-3 hónapig vagy annál tovább.. vége lesz! és csak sebet ejtő buta pillanat marad.)

ilyen nekem nem kell. :) kímélem magam ha lehet.