2011. április 30., szombat

rakétát rakott a szívbe

Rakétákat lő a telihold... s te valahogy nem találod a helyed?
nem illetve de jó hagyjuk mert már 1 éve ugyanaz a nóta... sőt többi is...
visszanéztem egy évvel ezelőtt mit tudtam ide írni és ha rájövök a mai napom mozgató rúgócskájára... akkor igen csak elkeseredek. És tulajdonképpen már le is szarom ki olvassa el és ki nem... és ki nézi vissza az egyével ezelőttit.
Nem tök mind 1 már?
Ami segíthetett volna az sose kellett...
Most kéne lassan már mindegy lesz miféle csak lenne már.
vagy kutassak az emlékek hullámai között kagylót keresve?
Ugyis mindjárt itt a rizs... vagyis a nyár... meg a rizs! ( Ezt szerencsére csak a Szélpál kolléga értheti de hát ő mindig elfelejt erre tévedni ugy hogy mind 1 is...)

Egyébként ilyenkor annyira felgyújtanám magam elégnék és vége lenne minden ilyen hülyeségnek ami szétőrli a kis ketyegőmet.
lassan már gyilkolni is képes lennék....
(nyilván nem... de annyira meg könnyít hogy ide le írom... persze jó nem ide kéne hanem naplóba...)

és vér mindenfele... jaj az álom. vonat,bőrönd,ugrás,futok,tánc,mámor,részeg,barna szemek aztán kékek és szürke és száj és kéz és hát és gitár...?!


nem lehet konkretizálni se többes számolni se boldognak lenni.


Inkább festek. Haza megyek és lefestek. megfestem. szétfestem.kifestem!

Holnap indul a mandula Szabadszállásra.


A lélek kiszáll és elköltözik

Húsországból ha elüldözik.

Batyujában hamubasült magánya.

Bánatában az utcán strichel,

Bebújna ő már akárkivel,

De a testre szabott hiány az Isten ágya.

Így hát a lélek mint senkinek sajátja,

Élőnek halott és halottnak apáca,

Ebben a pácban az Isten sem komája,

Legfeljebb vasvillám bassza őt halálra.


.... Quimby....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése