2013. augusztus 27., kedd

csodálkozó csoda

különös egy lény az ember.

különös vagyok én is.

húsz év alatt sok mindent össze hordtam magamnak. akár kár akár nem kár.

Görögország! Le se lehet írni olyan csodálatos. Tenger. a SÓS.

apró részleteket írhatnék... de már nem ott tartok képzeletben. nem írok már le mindent. és nem csak a lényegest vagy a lényegtelent. úgy nem nagyon. általában az időre hivatkozhatnék. de mint a tenger....

csak a hullámzás. a végtelen víz. a napfelkelte.

meg aztán a hibák! még mindig újra ugyan azok, ha hiba az hogy szeretsz. ha  szeretet nem múlik. és mi a különbség szerelem , szeretet között?

valamiért itt vagyok. még mindig, mint minden eredendő bűn fő oka, mint a gyermek aki naiv hitével és szeretetével mindenkit szeretni akarna. megváltoztatni a rosszat, a bűnösből angyalt csinálni akarna.

a jónak hibáit szeretetté olvasztani.

néha még mindig nem tudom ki vagyok és mi a feladat. amikor egyedül vagyok magány. képtelenség a szobában csak én. ÉN. egyesegyedül. akkor érzem hogy rossz vagyok... sok a bűnöm. nagyon kiszíneztem ezt a karmát.... nem ez lett volna a "dolgom".

már munkahely sincs. felmondtam. bár cseppet se bánom. már suli sincs. az se érdekelt. és az utálatos kérdés.... mi lesz veled szeptemberben?!


de nagyon is jól vagyok! hamar, mindjárt 20 éves. és igen sokat elért. önmagában. ott a válasz a kérdésekre amiket keresett. jó még nem találtam meg mindent. de fejlődőképes vagyok :))) 

Paradicsom befőzés. minden augusztus végén. ha arra gondolok 20 évvel ezelőtt a születésem napján nagy pocakkal édesanyám végezte el ezt.... le a kalappal előtte. most ő , én és húgi befőzünk. minden évben. 

nem is írok. most. mert várnak az üvegek. 

élményeimről, érzéseimről. mit írhatnék? itt van minden és minden tényleg csak ennyi?

megtörténnek a csodák. még most is hiszem hogy csodálatos élni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése