Metró kelengye
Angyal gyerekek nevetnek
felém a metró kitört ablakaiból.
A következő megálló a klinikák.
Egy állapotos nő szál fel.
Nincs hely! Izzadt fenekek
feszengenek a bőrüléseken.
Ember okozta hányingerem van.
Leszállok. A mozgó lépcsőn
a jobb oldalra állj, hogy aki siet
kapkodhassa lábát a balon ,
ha már a szárnyunkat levágta az idő.
Elmerülök a mozgó lépcső adta kéjben.
Ne felejts el le lépni!
Most felverem a moszkva teret sarkammal.
Sűrű habként hömpölyög felém a semmi.
Ma se.
Holnap után se.
Évek múlva: nevetséges türelemmé szelídítem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése