Itt az új év! Új lendület! ( Igen és miután ezt a két mondatot megírtam mentem kiönteni a bilit, öltöztetni és beírni hogy my little pony negyedik évad 20. rész amiről kiderült hogy nincs is olyan vagy amúgy mégse ott tartott... ) Pedig amúgy azt szerettem volna írni hogy szeretnék gyakrabban írni, persze ezt a gyerekeim meghiúsítják olykor, de nem fogom rájuk. Egyébként is mintha minden év elején jönnék ilyen elhatározássokkal. De most tényleg fogok írni, régi írásokat is fogok közölni ennek nagy része a jelenlegi valóságomhoz nem kapcsolható vagy a múltbéli események feldolgozására íródott vagy a képzelet műve.
Szóval érkezik is az első ilyen régebbi írásom.
Állok a pszichiátriai osztályon a szubintenzív részleg ajtajával szemben, a feliratot olvasom épp: 14 éven aluliaknak belépés csak, saját felelősségre. 5 nap múlva 15 vagyok szóval be kell mennem. Látnom kell anyát. Ott ül egy asztalnál a tekintete fátyolos és távolba révedő, mintha ott se lenne, ez nem ő csak a bábja. Örül nekem. Szőlőt is hoztam. Azt mondta kínáljam meg a barátnőét. Egy idős hölgyre mutat, akinek remeg az egész teste. Oda nyújtom a szőlőt, de nem veszi el. Azt mondta anyám tegyem a szájába és etessem meg. Úgy tettem. Egyesével rakosgatom a remegő testbe a szőlő szemeket. Anyámnak vittem a szőlőt nem ennek a néninek, nem egy öreg beteg nőt akarok etetni, hanem megölelni anyát és elmondani neki, hogy félek és hogy hiányzik és hogy holnap indulok és hogy szükségem lett volna rá. De nem. Most mégis mi lesz? Egy hét és kezdődik az iskola. Azt mondta el megyünk együtt bevásárolni, kapok új táskát, tollakat, füzetet mindent, amire szükségem lesz, melltartót is ígért és új törölközőt a kollégiumhoz. De nincs semmi. Anyám sincs. Csak gyógyszeres elnyomásban utazó valakim. Holnap beköltözöm a kollégiumba és ott leszek két hétig, Budapesten fogok élni. A középiskola más. Hogy fogok így átöltözni tesi órán? Melltartó nélkül? Jó nem olyan nagy a cicim, de mindenkinek csipkés szép alsója van, meg tanga. Ezek budai lányok. Szépen öltöznek. Én meg? Én meg csak ülök, és ezen rágom magam miközben a szőlő szemeket rakosgatom egy szájba. Fontosabb dolgom is akad, mint saját magam, a végén még félre nyel a néni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése