Daniel Glattauer Gyógyír északi szélre című könyvének címe
alapján nem is gondolnánk, hogy egy szellemes, romantikus levélregényhez van
szerencsénk.
A könyvet olvasva olyan érzésem volt mintha két idegen emailjeit olvasnám, és
nyitnám meg újra és újra, izgalommal várva mit fognak válaszolni egymásnak,
ezáltal a könyv eléggé letehetetlen és nagyon szépen vezeti az olvasót, mert
egyre többet és többet akarunk megtudni Leo Leikéről és Emmi Rothnerről.
A levelezés Emmi miatt indul útjára, véletlenül egy betűvel többet üt le, így a
Like magazin helyett a levele Leo Leikénél köt ki. Egy szellemes, iróniával
fűszerezett, baráti levelezés veszi kezdetét, majd egyre bensőségesebb levelek
követik egymást és a két ismeretlen egymásba szeret pusztán a szavak útján. Tudom,
ez már-már fikciónak tűnhet, de mégse annyira lehetetlen mert annyira friss és
annyira mai. Mindenki megtalálja egy kicsit magát vagy Emmi, vagy Leo karaktere
mögött , hisz a nagy többség zsebében ott lapul az okos telefon egy pittyenés
után vadul kutatunk ki a táskáját ki a zsebét, mert mindig ott, lebeg a
folyamatos online vagyok érzése a fejünk felett. A leírt szó sokszor többet ér,
mint a kimondott, számomra ez egy fontos tanulsága a könyvnek, hisz ez a két
ember úgy zsonglőrködik a szavakkal, amiket írnak egymásnak, hogy
elkerülhetetlen hogy bele ne szeressenek egymás mondataiba. Az olvasó pedig
ebbe a lehetetlen valótlan valóságba, ahol 7 hónapig levelezik egymással Emmi
és Leo. Többet nem árulok el… megér egy olvasást még akkor is, ha nem romantikus
beállítottságúak vagyunk, jókat fogunk mosolyogni ezen a kedves, szellemes
levelezésen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése