Január 27: Busszal mentünk át Tel Avivba, de lévén hogy hosszú a busz út Petah Tikvából előbb leszálltunk a gyerekek miatt és egy parkban vezettük le a felesleges energiákat. Tel Aviv sokszínű és pezsgő tengerparti város, egyszerűen imádom! Ha város lennék ilyesmi város szeretnék lenni.
A parkban volt egy idős ázsiai néni aki ott ült a padon körülötte rengeteg galamb és csak etette őket, dobálta a kenyér morzsákat a galambok pedig repültek, az arra járó gyerekek persze hessegették a galambokat, a néni pedig mintha csak ezért csinálná az egészet minden gyermekre őszinte szeretettel mosolygott , kicsit olyan volt mint egy filmben.... a reszkessetek betörők egyik részében van egy hasonló galambos néni.
A parkból besétáltunk Tel Aviv nyüzsis központjában és végig mentünk a híres Carmel piacon is. Hát apám itt aztán olyan sokan voltak hogy mozdulni alig lehetett nemhogy babakocsit tolni. De hát mit várunk egy piactól? Minden van, de tényleg! Rengeteg féle olajbogyó, fűszerek (amiket nem is láttam még soha) Alíznak vettem itt egy kagylós karkötőt majd a piacról tovább indultunk a tengerpart felé...
Az egész csodálatos volt, a gyönyörű Földközi-Tenger ahogy elterül és a horizonttal egybe olvad. Robika is nagyon jól érezte magát önfeledten hempergett a forró puha homokban, a hullámok simogatták a lábunk. Szedtük a kagylókat, a víz egy picit hideg volt bár inkább sportosnak nevezném, én azért úsztam egy fantasztikusat ott lebegve a vízben ahogy sütött a nap rám, el se hittem hogy én itt vagyok és tél közepe van, de én itt vígan töltődök a tengerben. Olyan élmény volt amit sose felejtek el.
Alig voltunk ott pár percre és máris leszólítottak minket. " óó ti is magyarok vagytok? itt nyaraltok?" Igen így tél közepén itt vagyunk mi is. Áradozunk egy sort a csodálatos időről és jó feltöltődést kívántunk egymásnak. Egyébként szinte nem volt olyan napunk hogy ne találkoztunk volna magyarokkal vagy olyannal aki érti a nyelvünket, szívet melengető érzések és találkozások ezek.
Kint a parton epret, áfonyát esznek a gyerekek mi sörözünk és csak úgy vagyunk szabadon , ebben a tengerparti hangulatban. Az idő meg csak telik... és hát péntek van és ha péntek akkor itt sábát van. A sábát pénteken délután veszi kezdetét és szombatig tart. Pihenő nap, ilyenkor nem dolgoznak már és tényleg egy belső megpihenés veszi kezdetét. A boltok és a busz se úgy jár már, így történik hogy végül kénytelenek vagyunk taxival vissza utazni Petah Tikvába, van még ilyen leintős kisbusz is, de annak a megállója 1 óra sétára van, és a belvárosban épp tüntetés is van mint azt később megtudtuk. Egy arab taxi sofőr visz minket vissza. Vannak fenntartásaink vele kapcsolatban és nem csak nekem de Kármen arcán is látom egy kicsit a riadalmat, főleg amikor más útvonalon visz minket mint amit Kármen férje Attila mondott neki. De aztán a nagy dugóra hivatkozik... és kiderül hogy egyébként rendben van a hapsi, de egyszerűen sose lehetsz biztos benne, mert ahogy mindenhol máshol úgy itt is vannak jó emberek és rosszak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése