boncolt bugyrokkal.

valami már nagyon feszül.
majd kiszakad.
csak nő.
és nőttön nő.
nő?
hogy én a nő?
vagy én mint NŐ?
ez nem az a nő.
a másik.
sok.
mindig másik.
én meg csak megtelek és sok vagyok és mindenkinek sok.
és önmagamnak mégis kevés.
azt mondják sok.
Emmi túl energikus
túl boldog
túl pozitív
túl jó?

nem ismerem a középszerűséget?
az arany közép utat?

lehet... Lehetne.

mert a végletekben vagyok.
hol az egyik véglet de nagyon és akkor az jó.
hol a másik
a másik meg borzasztó.

Megint csak szétszedem itt magam.
és boncolgatom szívem lelkem bugyrait össze-vissza.
szanaszét
szét és vissza.
és ODA.


de hol az oda?
kinek adjam hát oda?
ódát írni.
arról hol az oda.

mindenki.
senki.
semmi.
vagy csak egy emmi?

semmiség.
minden.
könnyű lesz.

bízok és hiszek.
talán ez élteti még a fényem?

mert van.
fény.



és Imi.
és jön.
és egy vér.
közös
gyerekkor...
akármi
bármi
de itt lesz.
velem.
(koliban.)
ő.

;)


még a holnapot eltáncolom kitáncolom. Éjszaka haza esek és minden újra rendbe jön arra a pár napra...