2010. szeptember 11., szombat

sEmmi senkinek valamiről.

valahogy vagyok.
ami megfogalmazhatatlan valahogy.
mert minden pillanatban máshogy
VAGYOK.
ha leírtam volna mit gondoltam 1 órával ezelőtt az már egy éve nem lett volna ugyan az...
vagyis 1 év eltelt azóta érzésnek éreztem volna.
a reggeli érzést.
hogy végre OTTHON
ágyamban.
falammal.
emlékeimmel a falakon.
érmekkel.
magyar zászlóval.
színház jegyekkel.
plüssállatokkal.
matricákkal.


egyszóval MARADVÁNYOKKAL körül véve keltem érzést cipelve lelkem elé.
híradót néztem.
szeptEMBER 11. van.
mondták...
emlékeznek (sokan) mondták...
ekkora jutott agyig el nekem is kéne valamire ma...
mi is volt egy éve ilyenkor ami fontos volt?
ja igen.
tudom.!!!
még mindig tudom...
túl jól.
valami kapcsolatot kezdtem.
valami?mi? mit milyet? kivel? mikor? hol? miért?

elkezdődött.
és egy év volt.?! azóta.

csak az idő miatt?!
annyira gyorsan robog mint egy gyors vonat amit a ferencvárosi vasúti hídról bámultam tegnap este a zuhogó esőben.


eltelik eltelt.


ezt lényegtelen volt levésni ide.
és lehet mégse volt az.
mert idő.
volt.
múlt volt.

csillagot akarok.
hullani.
elhullani.
verset írni.
sokat.
mostanában.
naplót vezetni.


cselekszem.


de: nyugalom van... mégis ziláltság.
otthon.meleg.cserépkályha.szeretet. CSALÁD.


kávézok és boncolom a szívem. (széétt.)


2 hete nem itthon.
el se tudom le se tudom.
mit érzek.
ÍRNI IDE.

két hét alatt sok új emberrel találkoztam.
közülük párat szívbe zártam, megjegyeztem.
páran meg talán engem zártak be.
hogy hova?
nem tudom az emberek hova kategorizálnak engem...?!
na HOVA?

bohóc?

kaptam kellemesen eső jelzőket.
de nem török meg rajtuk mert ez vagyok én.
én aki már megtanulta vagy éppen most tanulja meg önmagát vállalni.
mert az nagy harc.
és a legtöbben nem is tudjuk hogy van ilyen.
de tanulni kell ezt is...

ÖNMAGUNKAT MEG KELL TANULNI FELVÁLLALNI!!!

(bármit, mindent ami te vagy. azt tudd kezelni... a szavaid, a mozdulataid. ha elfogadom önmagam elfogadok mindenkit... ha elfogadtam magam... nem leszek rosszabban önmagammal és velem se lehet rosszba aki rosszba lenne mert engem akkor már... )

(ez most hosszú agymenés lenne... de nem megyünk mélyen bele... mert egyszer majd felhasználjuk egy festményhez, rajzhoz, jelenthez... akármihez... )


JÁTSZOK.
töretlenül.
törten.
emlékből.
megéltből.


:D


hiszen állandó körforgás.
újra megélni dolgot, érzést, gondolatot.

:)



jól esett írni.
még ha senkinek nem is írtam...
valakinek ki olvassa valamit mégis írtam...
?!



;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése