reped a cérna

tulajdonképpen mi végett az egész?
mi a miatt ez a nagy harc a félelmetessel és a láthatatlannal?

vagy én vagyok az önző lény?

miért ez a kérdések...
vagy kinek
már nem is kérdés csak töprengés.

én sírok vagy értem sírnak

tényként kezelem hogy jobb szemem napok óta könnyezik, szúr.

nincs benne semmi.
vagy minden pont ott lapul
színek,emberek,sérelmek.

őszi a szünet
jó az idő
minden a remek lenne.
de miért ez a kiábrándulás?

mintha nekem nem is lennének barátaim
kire számítsak mikor hol kivel
felismeri e valaki hogy mi ez itt?
látják e...
én szúrtam el.
mindig én hibázhatok
az én hibáim nem hibák azok hatalmas vétkek az emberiség ellen és önző tettek.
kihasználások.
mert én miért nem?

nem vagyok már képes ezeket felfogni.
mi a cél ezzel?
ebben is?
a semmi.
haladunk az űr felé


te ott vagy évek óta és én számítanék de nem kihasználnék és akkor kapom hogy én az önző dög. csak mert más útakon sétálok.
köd van.
ez a köd mindenkit elvakít és nem látnak a lényeg mögé
mert az a lényeg amit ők hisznek valójában már rég nem az
minden átalakulóban
és szépen elmúlik.


hiába.

ezek az érzések csak jönnek és támadnak szándék nélkül lüktetnek a nyakad fölött.
elveszik a józan ítélő képességet.



mi a szerep most?
nincs se maszk
se szerep

szerek sincsenek nem is kell már.
ami kéne az még messze
küzdeni kell
akarni
teljes szívből, hittel akarni.