csukott szemmel megyek és hiszek tovább.
szia NOVEMBER!
ismét emberes hónap!
untam is már ezt az oktot!
oktondi
és semmire nem jó.
de jó volt
nem nem volt jó
kurvára de.
na nincs ideje hogy veszekedjél ezzel a semmivel.
hát ez az?
na mi van?
megint markolom a semmit.
lapátolom a szívembe a hordalékot.
kavicsok még mindig.
kagyló maradványok.
ideg
sértő van dúc dúc van hatalom az indulataim fölött
NINCS IS!
és " nincs időm az emberekre nincs időm a szerelemre."
kibaszottul felgyorsult szart élek...
élek?
rohanok.
dolgozok.
őszi szünet.
jó ez.
a meleg puha novemberi nap pírja megégette arcom.
a tarkómon napsugarak.
a kezeid a sugarak?
hoppá
jó ha a tűz körül van egy két kósza vas ami felmelegíthető.
ki használ ki kit?
már nem tudom.
de jó élvezni hogy vagyok
és nem utolsó szempontként néha talán fontos is.
ennek vagy annak.
mind 1?
kurvára semmi nem az.
Emmi most már biztos síneken fut csak az állomás felé.
és hopp.
most kimegyek a temetőbe.
mert halottak napja
a nagy 6 tagú drága család kibaktatja magát és meggyújtja mécseseit.
(Prielle Kornéliának is viszek egyet... ne aggódjatok. neki is! ő a fény! ő is...)
csillagos ég alatt akkor ma.
és érzem a leheletem.
hol?
a bőrödön.
valaki másén már.
ott liheg.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése