baszódó kék szalag

baszódjon meg a rádió is hogy pont mielőtt írni akarok játssza ezt a számot, emlékeztess a csodáimra tényleg! gyorsan elnyomom valami mással.

hopp kék szalag a számon.

és még baszódjanak meg az érzéseim is.

gázok a meg nyílvánulásaim mostanában. persze ha magamba lököm a 3 fő mérgem. szuper kombó lesz és azt se tudom hol vagyok. érzelmileg totál elveszek. erőltetem ami nincs.

és akkor ha már ilyen szépen fejezem ki magam akkor baszódjon meg az az érzés is ami nincs, ami nem születik meg amire várok és akarom.

most már meg ugye leszarom. ilyenkor mindig jön a nem érdekel rész. és most hihetjük hogy egy konkrét esetről írok. holott ez most magába foglal hármat. 

miért emlékezek ilyen jól? és miért zavarnak ezek még mindig , vagy már megint? a túl lépés soha nem volt erősségem.

de jaj itt nyár! hurrá! majd találok valaki új "bábút".   és ez most nem én vagyok hanem a reménytelenség.

de hahó! amúgy szuper ez a hónap érettségire készülés amiből kevés van mert lusta dög kend! de van bicikli úszás bicikli természet tegnap. és csendélet festés ma.persze a csendéletem átalakult absztrakt érzelmi kitöréssé. 

izgalmasak a napok. a meccs nézésekről sok sörről nem is beszélve meg a szerenádról és az örök szerelmesekről, amik sose örökök csak olyan jók.

és itt van ez is.  ez a cinkek cinkje. vonaton érzelmi kómába: Puha borostát már ne növessz! Többé nem lesz kezem gyors vonat arcodon. hiányként hallgatom mégis  a zenéd. te folysz ki a magnómból. zeném lettél. sámán hajlam  buzog véremben úgy átjár a mozgás. elfáradok. lerogyok egy tölgy alá. és mint disznó veled álmodom. makk. kopp. tréfás ez mind . semmim se hidd el.
na és ilyen faszságok jutnak eszembe a vonaton és vagyok olyan hibbant bátor hogy leírom.

most vár a vier jahreszeiten. ó je!