Újra le ereszted
pulzáló kútadba
a magány búvárait.
Már megint egyedül iszol,
megszerkeszted magadban
a nőt aki anya lesz.
Méhed fala málló vad hús
repedezik benne a remény
hogy egyszer lakója lesz.
Újra meszeli az eget,
anyákat fest majd csillagokból.
Meddő képzelgés mint te!
Távolról még hallod :
sír benned a múlt.
Te vagy a magzat aki
saját méhében fogan.
Újra fel húzod
pulzáló kútadból
a kikapart semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése