esti Zselenszky-t hallgatok hangulatban. és ilyenkor érzem hogy valami nagyon hiányzik. a nagyszerű és tiszta szeretet. amit én érzek és irántam éreznek. "Én megpróbáltam megszámolni hány csillag lehet ott fent..."
de ugye belezavart. és mindig belezavarodok. már közel lennék hogy megleljem a tisztaságát a mosoly borzoló erejét, a frissen dobogó szívet , az izzadó tenyeret. De akkor jön valaki akit megismerek. És nem is kéne hogy igen. mert múló kaland,szeszély vagy tudom is én. És akkor megint sokat várni, tisztulni míg értéket kap az egész. És nem pazarolni. Persze idő múltával meg vágyom. És szeretném.
Felejteni. Kikergetni a fejből őket. de nehéz is ez. Amikor a remény hogy hátha én most több is vagyok ott fészkel. Nem túl értékelni vagy semmit sem adni magamból a titka? Minden eshetőségre most nem lehet majd kedves szóval, szép mosollyal a szíven a zárat ki nyitni. se testen,lelken.
egységet akarok.
testtel,szívvel,ésszel egyszerre szeretni.
álmodozó stádiumom élem már megint a nyáron?
kizökkent magam egy új álomba mindjárt.
mert hát jóéjt.
vagy már álmodom?
ébren.
reggeltől betépett álommanó. ó az is mily rég volt.
a népszerűségem meg megcsappant. de bánom e én? dehogy bánom.
meló közben azért még tuti frutti volt. Egyébként ez az 1 és fél nap meló nem is volt rossz. sőt kifejezetten.
:D
élveztem is.
mert hittel, szeretettel , jó kedvel csináltam.
elismerem csöpögős bejegyzés lett. csöp csöp. :))
láálálá. alvászat. szép éjek. szép egyedüli magányos ábrándozós éjjelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése