monotonizáló

annyi mindent írtam volna hidd el. de fáradt voltam. dolgozok. nem is tudom mióta.
július 17.-óta...  fáraszt és leszív.

és ma még a szívem is fáj. ketté hasad. nem tudom miért nyom meg még most is ez az érzés.
miért esik rosszul?  

napi 10 km biciklizek. (munkahelyre oda-vissza)
a napfelkeltét jól magamba szívom.

barna vagyok nagyon. a nap teljesen befoltoz.

várom Nórit. jön mindjárt rég találkoztunk.

jövő héten drámatábor egy kis felszabadulás remélem (és tényleg azt csinálni amit élvez a lelkem. remélem még szereti csinálni , és kiadhatom benne mindazt ami már fáj. kitáncolni akarom magamból!!!)

ja és szeptembertől ISkola. Emília döntött. ( a jövő zenéljen nekem szépen.)

:)

óó és nemsokára 19 bele is fájdul már valami.
éééss 1 éves forduló aj de fáj most.

na nem kell ezen fenn akadni suhanni tovább reggelente , inni a főnök szavait és napi 10,12 órát gürcölni. mert megéri majd a jövő hét érte. remélem szívből. és hiszem.


holnap meg az általam szervezett osztálytalálkozó. :)  ahol kb 6-an ha leszünk. az én szándékom meg volt. az évek kikoptatták az emlékeket, egymáshoz való kötödésünk. (ált sulis)

vajon a szakközépiskolás osztállyal is ez történik majd?

és ?

na semmi. meghallgatom a felejtőt. mert nincs üzeneted. félek én a szerelemtől. ezért nem akarom hogy szeressenek? áh butaság.