négyfalasmagány

mély vízbe dobnak egy csecsemőt, az meg úgy fuldoklik. elmerül felbukik. levegő. levegő. mélység. víz.

megfulladunk.

talán így jellemezhető az a torok szorító fojtogató érzés amit a hiánya okoz.
vagy a szimplán egyedüllét. 

annyira nehéz önmagammal szemben.

a gondolataim a szívem, az egész működésem terhel.

a könnyek meg csak zuhognak és a vége a forrás. lenyugszik minden. pára és a nagy semmi.

rettegés? retteg a szívem

annyit voltam egyedül. és annyit kéne. lehet, egyedül kéne élnem. távol mindenkitől. megtanulni önmagam. megtanulni a magányt. ha a nagy művét véghez akarja vinni az ember akkor csak egyedül, önmagában, tisztán. azt úgy lehet. állítólag.

mert igenis terhelő tud lenni ez a folytonos kötődés a másik iránt.

a hiányának olyan íze van mintha olvasztott gumit rágcsálna ez ember. sose fogy el. minden rágásnál azt hiszi hogy vége, de sose tűnik el. nyelni kell. nagyot nyelni.

sose fogom megérteni a természetem. vagy csak ezekkel a kusza érzésekkel nem tudok mit kezdeni.

minden estre haza megyek. ahol fontos vagyok, és ha nem is várnak majd örülnek nekem.

rájöttem... nagyon nehezen viselem ha fontosabb nálam valami más, valaki más.

főleg tőle.

biztos hiba. biztos hiba ide leírni...

de biztos meg könnyebülést hoz. ha már szavakban nem tudom magam kifejezni. 

mert ugye épp nincs kinek.


olyan jó lenne ha lenne itt Dunavarsányon egy olyan ember aki a barátom, akinek elmondhatom, aki meghallgatja, aki megnyugtat, tanácsot ad. barát. BARÁT. hol vagy barátom?

manapság nagyon egyedül érzem magam.


ami biztos még. oda fent van egy másik ország. ahol már biztos várnak.