2009. november 20., péntek

"szívdesszert"

leírnám hogy milyen szomorú vagyok és milyen rossz már megint minden és hogy milyen egyedül érzem magam már megint és hogy senki nem szeret és nem számítok már... !
DE NEM mert NINCS így nem tudom leírni mert BOLDOGSÁG járta ma át egész létem x) reggel mosolyogva kelltem fel és szinte egész nap hatalmas mosolyal jártam keltem. :) jól esett végre... úgy tényleg őszintén örülni és mosolyogni és nem csak úgy muszályból vagy úgy hogy elhitetem magamal hogy boldog vagyok és milyen jó nekem... és pozitív vagyok és nem számít már a múlt...! nah hát ez az elmúlt 3 hét volt kb.... ! de ma már ilyen öröm volt ami volt... és ilyen furcsa titokzatos érzés bujkál bennem... ismerem valahonan de még nem eléggé... amikor... félsz,izgulsz,szeretsz,akarsz,hamis,mosoly,ott,van,bizsereg,szereted!!!

szívdesszert mint Varró Dani. :)

[De mit vesződöm én…]
De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit?
A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák…
Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit,
s a szógégénkbe hátrál, akár egy pici rák.
Elég idült idill ez, még hogyha idill is.
A szíved az enyémmel nem kompatibilis.
Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem.
Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen.
De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja,
és elválásaink megannyi kis patakja
a visszaérkezés tavába fut be, lásd.
Elhagylak, s lépteim megint mögéd szegődnek.
Mert nem szerettem én még senkit így előtted,
és nem tudok utánad szeretni senki mást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése