2010. június 6., vasárnap

férges

Bomlik
foszlik
múlik
halványodik
és eltűnödik.

Varga László: Megférgesült szomorúság

Suttogó karjaid közt,
hajnali csillagok közt,
fürödtem könnyeidben

Csókokban fulladoztunk.
s a haldokló rózsákban
színeink szomorkodtak.

Kibomló lány-melleden
hófehér álom lengett,
s a buja-barna szemekben,
megférgesült a szomorúság.




csak mert férgesül és mert a szívem nem tud titeket úgy szeretni és mert férges keserűség csillog vissza a szeretet helyett.
ÉS mert újjból meg újjból össze kell rakni a kis szívem.... és mert valaki mindig elég ügyes hogy mgesebezzen hogy széttörjön.
Szilánkossá varázsolva várom a celuxot. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése