"megjöttemésnemjöttem."

nem is értem, hogy nem telik az idő
vártam, de csak nem múlik el a múlt
körülöttem a réges régi kör
cipelem tovább, ha már így alakult
köd alattam a kockás háztetők
a sebeimnek a csípős szem beszél
a tenyeremben a hullócsillagom
te veszni hagynád a sEmmiért
nem is értem, mért nem menekülök el
ha megígértem hogyhogy nem alakulok át?
a füleimbe ez a csípős szem fütyül
a fogaim közt száraz szalmaszál
köd előttem a rége srégi út
sose vívtam a széllel háborút
ha kopogott én mentem vele tovább
síneken kerítéseken át

a fogaim közt régesrégi szó
a szavaimnak szótlan házfalak
köd alattam kockás háztetők
mosolyokból épült kőalak
a tenyeremben a hullócsillagom
hunyorító durcás kismadár
csipogó kis sápadt angyal
nézd, egy angyal ott tollak nélkül is
elszáll mert túl közel hajoltál
ott száll mert hangosan pofáztál
elszáll, mert túl sokat beszéltél
ott száll túl közel hajoltál
mért nem szól hozzám?
mondom, túl közel hajoltál
mért nem szól rám?

a közelemben a régesrégi út
sose bírtam a széllel a háborút
ha befejezted engedd magad
nézd, egy akkord válasz nélkül
ne


/Biorobot : csipogó /




Visszajöttem.
űűűűűűűűűűűűű
lélekben
testben
helyben
agyban.
OTTHON.

félek az intézménytől ahova megyek pár nap múlva.(koli)
félek a naptól amitől fogva nem azt mondom aranyosan hogy 16 hanem komolyan a 17.
(de én már régóta annyi vagyok... (agyban.)

ez csak nap...
ezt nem ünneplem meg ÚGY...
most nem...
nem kell egyel több ok amiért ihatnak a barátaim?! JA pontosan.
és a barátaim?
barát.
nehéz szó.
mindenhogy.


valahogy.


olyan Emília se nézett még a tükörbe aki utálta akit a tükör mutat mégis imádta.
nah most így mindkét maszk.

érek.
alma vagyok...
paradicsom...
valami
romlott és mégis a fa legtetején.



tető.
hazajöttem.
elmentem
megjöttem.
nem mentem.

vagyok.
élek.
jelet adok.


HEllo.

csipogok.





(a drámatábor fantasztikus egy dolog egy hely egy fogalom egy valami amiért megéri annyit... egyszer mindenki menjen el egy drámatáborba... : ) )