magyaráz

semmi.
nem tudok írni.
a héten harmadszorra nyitom meg ezt... 
és nem jön.

és ezt hogy nincs semmi már le kell írnom hogy legalább a rutinos mozdulat meg legyen az újaimnak hogy nyomkodnak valamit. (ami nem egy hát vagy láb. ezt azért mert a héten itthon sokat masszírozgattam. (ez milyen perverznek tűnik így leírva ha nem ismerném azt aki ezt írja (aki amúgy én vagyok magamnak) akár még félre is érthetném.)

na tessék. a hét eseményeit taglalom amik bármely meglepő nem túl érdekesek.  de kedvesek számomra.

és a lefolyó bejegyzésem.. (tudtam hogy még sor kerül a megmagyarázására. vagy ez nem az?) 
az a kis kikapart (egyébként műanyag, szemléltető bábú) szóval a MAGZAT szimbolikus értelembe véve a belőlem kikapart, eltávolított táncot, színházat jelenti. melyet a lefolyón nem húzhatok le... nem folyik le und kis láncocskával oda van erősítve a magzathoz és még valakihez akiből ki jött ez az egész.

érted már?  
vagy megint azt játszom hogy elalvás előtt 22:29-kor meghibbanok majd kimegyek bagarettázni és jól van. közbe meg már fogat is mostam... bár azóta betömtem egy pizzát. ( a nővérem olyan finomat csinál.) 

de hagyom ezt a sódert. vissza térve a borsra ami csípi lelkem egy részét. (ez de rosszul van fogalmazva..)  NEM így akarom leírni. nem tudom még úgy hogy érezd amit én... (mert az csak nekem kell?)
a lényeg az hogy hétfőn próbáltunk. és sok hibámra rájöttem. már kezdtem változtatni rajta. ígértem a testemnek hogy kedden jobban fog menni... de közlik levélben hétfőn este hogy nincs keddi próba, se szerdai.. még nem lesz előadás. nincs Berlin és fölötte az ég... talán majd máskor.

pedig én most annyira...

szóval egy kicsit vége. (illetve nem nincs vége csak szünet van. egy űr. sok sok űr. hiány. ezt pótolni mielőbb igyekszem magamban. a táncot. a színházat.)

na nem tudtam írni. mégis ki jött valamilyen formában az ami nyomasztott. már könnyebb. talán. (bár eléggé érthetetlen ,katyvasz formában.)


holnap meg elengedem magam. rám fér.

fér már. ér már. fár már mér fér. :))))