kicsit szabadabban...
azzal az ismerettel hogy tudom előző bejegyzésem senki se olvasta el.
:)
nyugodtan köhöghetnék hát akármit... mintha csak a 14. naplómat írnám...
köhögés az van... tüdőbaj.
nagyon érik már ez a tüdőszűrés.
hiába hiszem hogy a lelkem jól van... és hiába ültetek el kedves magokat önmagamban "hogy ez egy jó nap lesz! szépek a szerdák."
mintha az önhitegetés havát hinteném folyton önmagam szemébe.
a kapcsolatra vágyódásom is csak hitegetés? biztonságra vágyás? egy ölelő férfi.
vagy csak én is az egység élményt keresem mint mindenki más.
"pocsolyába léptem... sáros lett az új cipőm..."
és most ezt hallgatom... de minek? sose szólt belőlem,tőlem őszintén ez a szám.
utoljára a könyvtár klubba roptam rá egy rákendrólt egy Olivér nevezetű fiatalemberrel. JÉ akinek ma van a névnapja. na de nekem az Olivért nem ő testesíti meg. hanem az a régi "gyerek" szerelem Olivér. akinek a lelke szeretetet szór ha épp elfelejt "viselkedni" és csak van, és édes.
na de mit áradozok itt róla? (ez nem is áradozás.) csak boldog névnapot neki na! meg az összes Olivérnek! (főleg azoknak akikhez közöm is volt...)
egy... kettő... három... négy.
wáó!
és nem OLYAN közöm. mielőtt ribi lennék.
és egy ostoba kis számtól micsoda önvallomásokhoz sodródtam.
persze ez is csak túlzás.
a túlzások fellegében.
ma felolvastam a Kinga órán egy érdekes cikket az osztályban...
egy nőről akinek két vaginája van.
ezt most nem részletezem.
az volt a fura hogy közben remegett a kezem...(miközben felolvastam, és utána is.)
miért? mi van? annak idején. (AKKOR A CSODÁS KORBAN... a nemesben... dráma órákon nem remegtem nem izzadtam meg... öröm, élmény és vágyott érzés volt hogy rám figyeljenek... (mármint most vissza tekintve így látom... mindenki figyelem hiánnyal küzdött... szinte mindenki.)
most meg? egy oldalas cikk után úgy remeg a kezem mintha nagy monológot mondtam volna a nemzetibe.
régen ez nem volt...
? mitől féltem? vagy mitől félek?
"kiléptem" a színház világából... tánc sincs... és már olvasnom is nehéz? elkeserítő. az álmaim. annyira távolodnak tőlem.
és egyre több a kórház...
jövőhét szerdán például a transzplantációs intézetbe megyünk.
ez jó...
EZ TÉNYLEG JÓ ÍGY? most én azt csinálom amit szeretek?
a reggeli felkelni sincs kedvem nem ezt mutatja. annak idején alig vártam a reggeleket, kiugrottam az ágyból és minden nap csoda volt. mosolyogva mentem iskolába , gyönyörűen telt az idő.
most? fáradt vagyok és sokszor érzem nincs is kedvem az egészhez.
a gyakorlat hiánya?
vagy a színház hiányzik ennyire? az ami a feladatom?
teszem a dolgom. de tartalék üzem módra kapcsoltak valahonnan fentről. mert tudják nem is ez a legfontosabb. és én is tudom. érzem mi jó nekem. mit szeretek és mit nem.
elfogadom a helyzetet amibe magamat bele toltam. de nem szenvedek benne. a lehetőségeket, szituációkat és a kapcsolatokat amik most szövődnek a lehető legjobban és "hasznosabban" próbálom megélni. mert csak így lehet.
élni akarok.
repülni.
nem zuhanni. és sorvadni.
és szeretni is. szeretet nélkül én nem élek. és ezt már nem egyszer leírtam, éreztettem.
ezt a környezetem is tudja. már aki ismer... tudja ,tudnia kell nekem létszükséglet. mert ez az egyetlen ami...
tudod!!!
és nem vagyok érzésfüggő. se túl sok. én jó úton vagyok. még ha realitás talajáról fel is emelkedem néha akkor is! ne hidd te nem létező olvasóm hogy a realitás annyira jó.. és "hasznos".
legyen az álmod szép. :) a P.mobil is megénekelte.
álmok...
Lali lett az egyik álmom. már korábban is volt vágyam, álmom.
most mintha vissza kacsintana valahonnan. a drága betépett álommanó.
nem a múltamba futok vissza kapcsolatokat kibogozni. én csak folytatni szeretnék valamit... amire régen azt mondtam hogy most hagyjuk abba mert még nem vagyok kész rád és te se rám. de azóta eltelt pár év...
és ő is én is sokat változtunk. talán most már kész... készek vagyunk.:D
na én is tök kész lettem ezektől a szövegeléseimtől.
szóval mára PONT.
de... :)
vagyis.
megyünk Puzsér estre a mikába. Barbival,Hannával. ó igen. ó ma. :)
szerda... köszi hogy vagy.!!!
és pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése