pénteken az okos nő köpenyünket húztuk magunkra...
pár tequila és boroskóla után már rúdon táncoltunk...
csocsó bajnokok lettünk.
a nyomulós férfiakat olyan kedvesen utasítottuk vissza ahogy sose még...
ja és kedves "ellenségemmel" aki nem is ellenség. szóval aki behúzott...
vele beszélgettem. ő is ott volt azon a szórakozóhelyen.
kezet fogtuk... és végre értelmesen megbeszéltük mi is történt 2 évvel ezelőtt.. és miért kaptam én azt a pofont?!
már ezt is tudjuk.
és azt is hogy nem dőlök be "senkinek". a csók csatáknak már búcsút intettem. olyan messze járnak.
most brutális változásokat eszközöltem önmagam számára. saját magam rázom fel!
20 éves leszek... na ne már hogy így tengetem!
nekem igenis kevés az hogy gyógymasszőrnek tanulok egy okj-s képzésen.
kérem....
én ennél többre vagyok hivatott.
és nem csak azért mert szeretem önmagam... (és most nem vagyok beképzelt csak jóba vagyok önmagammal és mindenkinek jóba kell lennie önmagával... anélkül nagyon nehéz.)
hanem azért is mert így sose fog vége szakadni a reinkarnációs láncomnak
és én akarom hogy vége legyen. bár tudom nem ez a jellem... nem ez a Németh Emília fogja megváltani a lelkem. de még sokat tehet érte... 30 valahány éve csak van még hátra. annyi minden lehet a drága.
hát hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése