2010. július 2., péntek

Elkatyvaszolt

azt hittem...

: )


ez olyan szappan operába illő...
az egész.


De a járdán soha nem fértem el nekem mindig az út kelett. a NAgy és félelmetes jóság.

a hajnali esti csillagos ég alatt a szerelmes sóhaj is meg volt.
miért?
évek óta...
hát az a baj?

Mindig roszkor jövök.
Mindig...

jó vagyok és mégse a jó a jó?
más?
baj?
jel?
kösz.

nem lett még... soha nem...
azt hittem... hogy érdemes e?

színpadon halni meg.


jó volt... ez a szar... csak hát...
ha nem volna kényszer hogy eljátszam a szerepet...
nem akarok már szerető lenni... aki vadul és szerelmesen (érzelemből mert én érzelemből dolgozok az a nyersanyagom... ez van anélkül nem megy...) csókol és remél...

aztán pár óra múlva elé tárul a torz igazság: bocsi van barátnőm...
hasít is eléggé rendesen...
" de te jobban smárolsz mint ő de van barátnőm..."

és...?!
miért vagyok én a második?
miért érek én oda mindig később mindenki szívéhez?
kihasználni való vagyok?
vagy ti nem ismeritek a hűséget...?!

nem mert megtaláltok...és látjátok a kisúgárzásom a Szétáradt szentimentalista érzékeny lelki állapotom...


hát jó...

dejóóó!!!

a legeslegújabb kis földlakó... Hahó. :)




nem is jár erre senki. ugye csak üres fecsegés az egész?
nem?
de...
kommentálni nem tilos...
legalább egy közömbös mosolygást küldj felém ha látod hogy zilálom szét az antenna szinű földszagot a lábam alatt.

hm... dejóóó. :)

nincs itt már semmi.

ma este kiderül a helyzet, állapot. szerelmes? álmos álmatlan álmodó IGAZ való.

felszínre törnek az álláspontok.

tarka tenger foltos nyusziló. :)

aludjatok jól. :) este /hajnalban amikor én harcolni fogok az érzésekért és csillagpor illatot szippantok a pusztamélyben lent... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése