2011. december 16., péntek

azt hittem


azt hittem hát...
de annyi már budapestnek ,kollégiumnak és saját terveknek...
de hogy kirúgták!
haza jött... azt mondta: bocs de a lejtőn le.


jó volt az a pofon.
erős a pofon és fáj.


Igen Németh Emíliát kirúgták a kollégiumból.
viszlát TáncsicsMihályTehetséggondozóKollégium.


színpadon halni meg...

szia zöld ágy.
szia szobatárs babrikám.

szia 238!
3 és fél év!
szép szívhez növés vagy.

úgy csüngsz most a szívemen hogy nehéz tépkedjelek.
mint szőr szál a rég borotvált szakállon. hosszú ideig tartod magad , egy helyen és amikor hirtelen jön az a borotva hab. fehér és nem kell oda. és huss a penge már el is távolított mindent. sima puha arc marad csupán. a szakáll a szőr szállak a mosdóba hevernek. és volt nincs. nagy így van vége az itt létemnek is. VOLT VALAMIKOR és MOST nincs!





helyette lesz más!
szabadszállás
erre vártál,vágytál nem?


:)


minden mindenért vagy valamiért
okkal
hiszem
tudom.



jó leszek
nem ígér
de de
nyomasztó évek...


"gyertek most törjetek minden álmot szét... a semmire a semmi az nem lehet mentség."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése