2011. december 21., szerda

*utolsó cseppben.


"hát hol van ő a nagy szív bűvölő?!"

akkora a magány mégis.
ki se kell jelenteni.
meg amúgy nem is érzem
csak amikor a lelkem és a testem együtt szegény nélküle,nélkülük.
szerelem hiány van minden porcikámban.
annyira hiányzik már az érzés.
persze ez nem csak mostani légből kapott hirtelen állapot, érzelem... mert hihetnénk ugye hogy az.
de ez sajnos évek hiányából kialakuló kiüresedett csapda.
az! saját magam csapdája. egy olyan kis gödör amit folyton töltögetek valamivel. valamilyen érzéseket cipelek magam elé hogy csak legyen és érezhessek. körül vattázom magam velük hogy ne legyek olyan nagyon egyedül. s akkor persze minden férfi folyton bele kavarodhat az érzéseim furcsa patakjába.

ez meg mi? ez maszlag.

" ópium hozz álmokat..."

tegnap miért szöktem el? tudom én hogy nem a szánkózás volt itt a fő motiváció.
annyira nyilvánvalóak néha a tetteim. mit miért. kiért...

heves csókcsatába keveredni. piros pont! aztán megint nem lehet eldönteni mi álom és mi valóság.

mi érzés? és mi ösztön? és minek mi értelme?

világos. értem én...

"csak mi maradtunk ketten az utolsó cseppben."

ennyi pont elég. talán nem is kell magyarázat. azt hiszem csak élvezem a pillanatokat de racionálisan megfogni a mögöttes tartalmat,értelmet valahogy nem tudom. nem is akarom tán még. ez repít sodor a szélére?


" mert nincs ma más csak vérszívás semmi csábítás mert úgy sem kell belőled más."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése