"csak nyomom az ágyat, és nem nyújthat vigaszt már semmi,
túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni,
túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni.
Könnyek tengere, keserűség vize patakzik arcomon,
folyjon csak - sajnálom magam.
Engem nem érdekel, hogy mit akarsz tőlem,
egyedül maradtam, ne kérj belőlem már többet."
/vad fruttik/
folyton csak az önmarcangolás a küzdelem.
aztán hallgathatod a depresszív dalaid s szépen lassan beleringatod magad az önsajnálat a gyengeség mély bugyraiba.
pedig olyan szép lenne a világ oda kint. ablakot nyitni újra mindenre ami jó volt.
gyűlölöm már ezt az életmódot a pusztítást.
mocskos kis hedonizmus.
amikor azt hiszem kikerülök belőle na akkor vagyok a legmélyebben.
ördögi pöcs kis körök!
év jellemzés?
2011. HÚHHHHH
gyönyörű pillanatokat adott és az egész iszonyatosan féktelen volt és szabad.
korlátok ,határok nélkül ki élveztem mindent. ugyanakkor elvesztem.
eltűntem, meg semmisítettem saját magam.
hányan tűnünk még el?
mennyi jó ember akar elmenni?
csak mert nem tudok megküzdeni a bennem lévő sokkal és jóval?!
persze saját maguktól ijednek meg.
félnek mert tudják hogy annyi mindenre képesek és annyi meg még annál is több dolgot véghez vihetnének. gyengék,gyávák,kevés a hitük.
nem bíznak önmagukban.
pedig elengedhetetlen...
legyetek jók most már nem kell túl sok.
feketepéter.
"a gonosz nem az aki kínoz oda bent... hanem? aki könyörög hozzád hogy ereszd szabadon az a gonosz akiről végig azt képzelted hogy jót akar neked..."
szabadon volt eresztve.
talán túl sokáig is.
"te is mint mindenki élni szeretsz leginkább."
ég a szám a csókostól.
maradunk. FENT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése