egy pillanat alatt rá jöttem hogy valaki nem az belül mint akinek én kiszíneztem kedves gesztusai,mondatai alapján. (vagy már nem az aki volt...)
egy kép átalakult. akit én érzelmileg mélynek hittem csupán felszínes tömegmintát követő alak. (nem részletezem de az akit én kedveltem az már nincs meg abban akivel ma találkoztam. vagy ha igen jó mélyre ásta.. nyilván vagy nem nyilván talán vagy lehet van egy nyílt sebe ami fáj vagy nem de ott van.. )
ki ábrándító.
nem érzem magam megsértve ,megbántva szó sincs erről. egyszerűen csak rosszul ítéltem meg valakit,valamit, egy adott helyzetet.
és ezt ide leírva , azzal a tudattal hogy az illető elolvashatja nyíltan vállalom. és azt is hogy én rá már nem vagyok kíváncsi. (alapvetően kíváncsi ember vagyok...de most elvesztette értéket ,fényét az amiért érdemes lenne nekem kíváncsinak lenni rá. bár kétlem hogy bánja vagy érdekli, csak nekem ezt most itt közölni kellett önmagammal is meg talán veled.(már ha olvasod majd ezt valaha.))
személyesen is mondhattam volna mind ezt de akkor még nem állt össze a fejemben.
:)
"Mint almában kukac, a fejemben jár
Egy eltévedt gondolat, észt guberál.
Az érzést hívja, de az nem figyel,
És tudom, barátom, hogy téged sem érdekel." /Quimby/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése