kezdem Tisza Katával... (idézek.)
"Ha elutasítalak, nem létezel. Te sem és a félelem sem. Mert nem tanítottak meg engem sem szeretni. Szeretetem önzésből fakad. Ha képes lennék rá, nyernék általad. Hitet. S főleg a holnapot. Hozzá az erőt. Szembenézni. A mással. A különlegessel. A hétköznapival. Magammal. Ne haragudj, ha bevallom, hogy nem rossz vagyok, hanem félek."
és nem érti.
zaklat.
hívogat.
nem fogja fel.
világosan megmondtam hogy hagyjatok békén!
ó férfiak.
elég volt.
"ha tavaszig nem lesz senkim akkor kopaszra nyírom a hajam."
és idióta kijelentésektől habzik a padlás.
vagy leszbosz leszek.
na csönd. néma. jó mély.
tegnap (nem bírom ki.) azt írtam neki hogy szeretem.
még mindig nem ért meg.
mert neki nő kell nekem meg férfi.
a nők és a férfiak...
hagyjuk már ezt az egészet.
ráuntam erre a táncra. a hintákra , érzelmi libikókák tömkelegére.
"olyan a kisugárzásod mintha kurva lennél."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése