2013. május 29., szerda

szarakodás

annyi a száj meg a fasz,
annyi az elélvezés a világban, a nyál patakokban szivárog.
Annyi a Szar a világban, városok alatt folyókban ömlik
annyi vizelet özönlik a világ alatt,
annyi takony a világ ipari orrlyukában, izzadság a világ vaskarú hóna
alatt, vér
szökell ki a világ melléből,
végtelen könny-tavak, hányástengerek áradnak hemiszférák között
özönlenek Szargasszó felé, nyűtt olajos rongyok és fékfolyadékok, emberi
benzin -
Annyi a kín a világban, eltört combok, fekete hajban égő napalm, foszfor,
könyököt csontig evő
óceánt szennyező rovarirtók, műanyag-babák, sodródnak az Atlatni Óceá-
non át,
Játékkatonák hemzsegnek a Csendes Óceánon, B-52-es bombázók
szennygázcsíkokkal és ragyogó villanásokkal fojtogatják a dzsungel
levegőjét

Távirányított repülőgépek zúgnak el terraszos rizs-földek fölött, fürtös gránátokat potyogtatnak, gipsz-sörétet permeteznek a húsba, sárkányfogú bombák és tűzkoponyák hullnak szalmatetőre és bivalyokra,

tüskés srapnelekkel lyuggatva át a kalibákat, a lövészárkokat fűtőgázzal mérgezett lőpor tölti meg -

Annyi a kiloccsantott koponya a világban, összezúzott láb, kimetszett szemgolyó, levágott ujj, széttört állkapocs,

Dizentéria; otthontalan milliók, üres lelkek, megkínzott szívek.

/ Allen Ginsberg/
 
Ha így le tudnám írni ami most bennem kavarog... mint Ginsberg... (zseniális!)  akkor...
 ha szavakba csomagolhatnám a fájdalmat...
de e helyett csak siránkozás szaga van az egésznek. meg a kiben bízzunk manapság sablonos kérdésköre csilingel csak.
de hát valójában?! most ŐSZINTÉN. végre már.?! 
és megint valaki más játszik áldozatot, mert kell egy bűnbak , aki a szemét és aki otthagyja a másikat. a haragot én kapom. nem szemtől szembe... rejtett csatornákon keresztül. chat-es "zaklatásban" ahol a negatív szereplő én vagyok... én vagyok aki nem akar már semmit. aki csak önmagát védené a másiktól, vagy a másiktól magát. 

felkavart. pedig csodásan, pesti kutyasétáltatással induló napnak indult... aztán ír, ír , ír és nem veszi észre magát! Menjen Törökországba! Isten hírével! (....) és legyen boldog... meg legfőképpen tisztában saját magával... és a hazugságaival amikkel körbe barikádozta jelenét. de ez már nem az én problémám. sose volt az. úgy igazán. 

nem kell teher. még ha néha édes... akkor se. szavak... csak elúsznak a semmibe. és sokszor még magam se értem mi , miért?! de kimondtam , leírtam.
a napom fénypontja már ha lehet így nevezni... az volt.. vagyis azok :)
amikor Hrabalt olvastam a Keletiben, amikor Dunavarsánynál kinéztem a vonatból erőteljesen sasolva a Bagoly felé, meg amikor Szabadszálláson leszálltam és Kálmi Bá meglátott (tudni kell róla mindig ha egy vonattal jövünk és meglát beinvitál a vasúti igyak vele valamit... mindig vissza utasítottam eddig. de ma megtört a jég.) ittam vele egy kis fröccsöt. színház volt a javából! a Vasúti jó hely!
most meg úgy kurvára elegem van mindenből ami jelenleg körül vesz. (vagyis itthon.) idegesít még a húgom is. 
ez van... vannak az embernek kevésbé szerethető napjai. meg Ginsberg olvasós napjai is. a Naptárban még sok nap van boldogságra, szeretetre.... és a többi...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése