Az idő vasfoga csikorog a hátamon. vagy csak egy kis becsípődés. de nagyon fáj! meghúztam vagy mit tudom én... (na a nagy gyógymasszőr! tessék... bárcsak magam is megtudnám masszírozni de nem... )
ma keserédes érzések fogtak el a villamoson. Mint Fradista! nem is csoda...
Plakátok hada vigyorog rám az üllői úton , az egykori szentély romjait markolók takarítják, én meg álmosan pislogok az ázott , büdös villamoson. Már megint fél órát kések a suliból pedig még bérletem is van.
(de jó hír hogy már az új stadion alapköveit elkezdték lerakni!)
Vagy egy kis Varsányról Pestre szösszenet (még kedd...)
Menetszél csiklandozza arcom, suhanok pest felé , valami friss érzés kiszellőzteti az egész vasúti kocsit. Piros kancsó nyakláncomon a nap sugarai játszanak, minden olyan kézzel foghatónak és mesebelinek tűnik. Még a restiből kiszűrődő zaj is gyerek zsivajjá szelídül. Előttem metropol hever, de most a nagy világ bajai , az üzemanyag drágulás sem háborít fel. Magasról teszek rá. Autóm nincs, jogosítvány meg még nem való nekem, mert boldogságom közepette csillagokkal karamboloznék az égben.
szóval látod?! hallod. jól vagyok! hangulat függő persze. (olykor, sokszor.) de pár bolygó fordulás és itt a nyár!
meg hát... hogy ne legyen minden "jó" egyre kevésbé bírom már az itthoni légkört. jó lenne kiszakadni, viszont az elköltözés , albérlet lehetősége még iszonyat távolinak tűnik, kollégiumba meg már nem vagyok hajlandó menni. (kivéve ha Kaposvár... ) de arra még gondolni se merek. "Lesz ahogy lesz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése