kukorica helyett napraforgó

"Miért ne mennél? Miért maradnál? Miért maradnál? Amikor látod hogy sírnak a te jókedvedért miért maradnál? Legyen az ahogyan elképzelted pont ugyanúgy ahogyan eddig vártad nézz szét nézd ugyanúgy a választ várod minket is ugyanaz a válasz várat legyen az amire ugyanúgy"

miért?

ne!

maradnak az elnyomott cigarettavégek.

a szétperzselt valóságok.

a férfiak a darázs én meg a megbaszott lelkű kaptár ami már üres és semmi méz évek óta.

érti akinek értenie akaródzik pont úgy ahogy akarja érteni.

csak mindig mindig mindenki (vagy minden kiderül?)

utálom hogy ott kell hagyni mindig.

vagy én hagyok ott mindig.

vagy túl sok vagyok vagy túl kevés vagy túl jó vagy engem nem lehet megérdemelni vagy túl értéktelen vagy túl intenzív vagy túl megkapható vagy túl elérhetetlen vagy túl vad vagy túl naiv vagy túl...

(a lényeg mindig én túlzom el ugye? magamat bántom mert hajlamom akad rá...?!!!)

vagy csak mindig rossz férfiakkal talál be az életem.

vagy nem azt mutatom annak aki épp akad amit valójában kéne.

ködösítek?

álarcokat cserélek?

lehet lehetne...?!

nem akarok.

nem akarom.

megint itt szenvedek.

pedig ezt tényleg én...

oké kukorica föld helyett napraforgó van már ott (eltelt egy év és ő boldog valaki mással. én küldtem el.)

most meg a kukorica föld helyén ami már napraforgó döbbenés a saját elcseszéseimre.

köszi élet!

köszi EMÍ

m.

mm

emmi.

"Jó akkor ismételd meg hadd halljam csak mondd még egyszer! Mit? Hát azt hogy nem vagyok őrült! Mind ezt mondja! Jó akkor az vagyok. Ismételd meg! Hadd halljam csak mondd még egyszer! Látogatók egy fénytől távoli regény és itt minden a múlt mégis másra figyel nem rám néz rám néz..."

bekattolok néha.

de amúgy józan. bomlott agy nélkül. szer nélkül.

( haj ha non stop bolt lenne itt...)

csak keress de nem talál..

vagy talál de rosszul lát.

vagy találják de pazarol.

nem hedonizmus!

ismétlem nem!

(hazudik.)

nem nem.. csak csak nincs szó.

"Magamat az arcommal együtt a kezembe temetem a sorsom a sorsára nem hagyom azért sem meglátod vmilyen úton módon még kimenekítem lesz rá gondom hogy felgyorsítsam megint annyira gyorsra hogy úgytünjön neked hogy egy helybe áll ez a hatalmas kék földgömb itt alattunk..."

Az idézetek meg ki más mint Bérczesi Róbert-től. :Đ

na fehér szálló pihét ide!

ideg.

táncoló kis szép.

meg a szív.

elszív!