2011. augusztus 11., csütörtök

*napfény a számból.*

kicsi szellő járja át a tisztást
tök hintó a hamupipő
egy tündér énekel
ki kutya ketyeg az oldalán
csúszik a délután
a szerelem már nagyon dobban
kazettás

jójó
magashegyit hallgatok
képzelek
képzelgek


de én még soha ilyen.
vagy én már nagyon rég voltam ilyen Boldog. :D
imádom ezt az augusztust
ruhák suhognak.
MINDENT SZABAD
sőt muszáj
lángol a délután.



most kispál.


az utolsó rendes teljes nap amit itton Szabadszálláson töltök.
vége a lazulós napoknak a nyár eldobott agyú partiknak
a búja éjszakáknak a friss hajnaloknak
az elszigetelt érzésnek
a megbaszott lelkeknek
a megbolondított férfiaknak
a széthányt boldogságoknak



most már tánc! tánc! élet. élet. vissza.
és holnap még bösztör.
csillageső
és fények
és család.
és utána Nagykovácsi drámatábor
és sok jó
sok :D
sokk
áááá elrepülök annyira várom és boldog vagyok.
és próba.
és utána 20.-án repülőre száll.
és elrepül Belgiumba
és táncol
és Csehova.
mert köteles tánc Robival
és csészés
és mindenség
és érzés
és újra azt amit szeretek menekülés hedonizmus nélkül.


TEDD a napfényt be szádba.


törött tükrök nélkül ott mindig hideg van.
mindent összetéptem.
szavakkal dobálóztam
új korszak kezdődik.
Belgium után.
18
ősz
iskola
próbák
táncok
drámák
emberek
kollégium
bezártság
nyitottság
Budapest!
költözök!

REPÜLÖK.


újra élek!


köszönöm nyár.
köszönöm a részvevőknek.
tsók édesek
a legédesebben.



nevetéstől sírunk. :)


kölyök angyal játszik bennem csurom vizes hajjal.
s napfényt köp rátok édes forrósággal.
zene alatt.

motyog motoszkál.

kitört a vulkán ha elfutok.
maradok. :)


a helyemen.
pont


Lia írt. :)


csillagos köd lehelettel a hold fáraszt az érzés sárrá válik a hűség ing elhordva de meztelen ősz jön elő a szív mögül vért inni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése