Marcus Garvey
ezt már egyszer leírtam ám ide.
még úgy a 2009-es kétségbe eséssel.
és most?
és most 2011-ben ugyanezt tudom csak magamnak tanácsolni!
ha nem adom meg magamnak a bizalmat akkor mit is akarok elvárni másoktól vagy úgy az életemtől?!
alapvető problémákba ütköztem és baj hogy a gát is én vagyok meg az is én vagyok aki a gátat átlépni akarja.
tele gátakkal amikből gátlások...
és 2 hónap nem azt csinálom amit...
vagy nevezhetem 2 hónap hedonizmusnak is akár...
na az kifordított, kirázott és ami megvolt most újra veszettül belém markol a hiányával
és kereshetem a morzsáim.
rendesen leromboltam magam.
s most eléggé bátran és talán erősen is de újat kell építenem!
a tégla adott már csak megfelelő malter kell.
és olyan kerítés amin nem látni be. nem kell mindenkinek ide belátnia!
meg valami kis kapu amin bejárhatnak akiknek be kell!
a feladat egyszerű...
tanulás nélkül ez se ment volna... ( a nagy nyári fiatalkodás...)
saját magamat ábrándítom ki saját magamból aztán vállveregetés de legalább időben csinálod!
aztán hopp mire 18 éves addigra már túl van mindenen ami az alja ennek a kornak.
ma roham...
(nem akarok több ilyet!)
csönd.
szél
a csönd hangjai.
hallod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése